„A koronavírus miatt a ballagás is másabb volt, mint az eddigiek. Egy tanulóhoz legfeljebb csak három vendég érkezhetett. A termünkben a hetedikesek tanárai elköszöntek tőlünk, átadták a nyakkendőket és a tarisznyákat. Becsöngettek és elindultunk az udvarra. A tanárok felolvasták a búcsúbeszédüket, ami mindenkit meghatott. Aztán felkötöttük a nagy zászlóra a szalagunkat, majd átvettük az igazgatónőtől a medált és a rózsát, utána pedig az osztályfőnöktől a bizonyítványt. Végül elköszöntünk egymástól. Nagyon vidám 8 év volt, jó lesz visszaemlékezni rá.” Berényi Dorina, Mohács 3-as csoport
„Karanténos” ballagás szűk körben. Nekünk, ballagó nyolcadikosoknak az idei tanév talán még gyorsabban telt el, mint a többi. Felkészülés, megmérettetés, versenyek, záróvizsgák, készülés a felvételire és a vírushelyzet. Ebben a tanévben vizsgáztunk mindabból, amit egészen eddig tanultunk. Ezeknek az éveknek a sikeres lezárását mutatják a felvételik, vizsgák, versenyek eredményei. Mindannyian örülünk, hogy túl vagyunk ezeken az izgulós időszakokon, és végre itt a nyár, azonban a búcsú ideje is eljött. A ballagással köszöntünk el iskolánktól, tanárainktól, és zártunk le az életünkben egy fejezetet. Bár a vírus miatt csak meghatározott létszámban lehettünk jelen, mégis úgy érzem, jól sikerült az ünnepség. Nehéz szívvel megyek tovább a gimnáziumba. Ugyan én maradok az eddigi iskolámban, a tanáraim mégis mások lesznek. Néha azért majd visszalátogatok az általános iskolai részbe, és felidézem a felejthetetlen emlékeket. Emlékek… igen… mindannyiunk számára szép emlékek, mert ez egy csodálatos kor, gyönyörű és feledhetetlen történetekkel, nevető és önfeledt társakkal, kitűnő tanárokkal. Hiányozni fognak, remélem még találkozunk. …és vár valami új, amiről mi még nem tudjuk mi az, de a szüleink és a felnőttek állítják, hogy a legszebb lesz.” Karl Mária, Pécs 2-es csoport
„Ballagás… Nehéz megszólalni ezekben a percekben, hiszen véget ért életünknek egy fejezete. Kamatoztatnunk kell mindazt, amit e pár év alatt tapasztaltunk és valóra kell váltanunk álmainkat. Ezekben a percekben mindannyiunk előtt leperegnek a közös emlékek. Holnapra mindezek az emlékek már a múlté lesznek, egy olyan múlté, amely meghatározza jövőnket. Minden pillanat apró örömét és bánatát egyaránt őrizzük szívünkben, és nem feledjük el soha, honnan indultunk el életünk útján. Vegyes érzések kavarognak bennünk, egyszerre járja át szívünket az öröm, a boldogság, a szomorúság. Elérkeztünk utunk egy fontos állomásához, annak nehezének egy határához. Körvonalazódott a továbbtanulás hogyanja és milyenje, egyre másabb gondolatok foglalkoztatnak bennünket ezekben a napokban. De sose feledjünk, hogy ez még nem a cél. A cél maga az út. Útravalóul pár bölcs gondolat: ,,Minden elmúlik, mint az álom, Elrepül, mint a vándormadár, Csak az emlék marad meg szívben, Halványan, mint a holdsugár.” Völfinger Rebeka, Nagybajom 1-es csoport
