Itt a búcsú ideje
Az Alapítványnál töltött hat hét a végéhez ért.
Nagyon gyorsan elszaladt az idő. Olyan, mintha tegnap érkeztem volna Pécsre. Rengeteg dologgal gazdagodtam ittlétem alatt. Lehetőségem adódott találkozni a gyerekekkel az iskolai programokon és azon kívül, megtapasztalhattam, hogy hogyan folyik az oktatás és a képzés Az Alapítványnál és az intézményekben. Lehetőségem nyílt Szingapúrról előadást tartanom, amely országot a gyerekek ilyen közelről még nem ismertek, úgy hiszem. Ezen alkalmak során én is sokat tanultam Magyarországról és az itt élő emberekről.
Pécsett a gyerekek készséggel körbekalauzoltak, bemutatták a város nevezetességeit és a helyeket, ahová szívesen eljárnak a barátaikkal szabadidejükben. Az utolsó héten lehetőségem adódott az Alapítvány szegedi Közösségi Házát is megismerni. A gyermekek és mentorok társaságában rengeteg helyen megfordultunk. Jártunk a Vadasparkban is, korcsolyáztunk és szerb táncokat tanultunk.
Azzal a szándékkal indultam el Szingapúrból, hogy megérkezve ismereteimet és tudásomat átadva gazdagítsam majd az Alapítvány gyermekeit (bízom benne, hogy ezt sikerült is elérnem), mégis úgy érzem, hogy én vagyok az, aki gazdagodtam az itt töltött idő alatt. Rengeteg új dolgot tanultam az országról az Alapítvány segítségével. Az itt töltött hat hét megtanított, hogy más szemmel nézzem és lássam szingapúri létemet és megérthettem, mit jelent az, hogy Magyarország.
Remélem, egy nap ismét meglátogathatom a gyerekeket.
Yina Chua, AIESEC önkéntes Szingapúrból