Szombaton (november 8.) igazán nagyszerű programon vettünk részt: megnéztük Somogyi Győző, Kossuth-díjas festő- és grafikusművész életmű kiállítását a Vigadóban.
Nagyon örültem, hogy találkozhattam a többi, Budapesten tanuló csányis egyetemistával, ráadásul a jászberényi csoport középiskolásait is mi fogadhattuk és vezethettük körbe Pesten. A tárlaton láthattunk történelmi zászlókat, huszárviseleti bemutatót, a magyar királyokat ábrázoló festmény együttest.
A mester hagyományőrző huszár, fő érdeklődési területe az 1848-49-es forradalom és szabadságharc katonai egységeinek története. A szabadságharc parancsnokairól hiteles ábrázolásokat készített, így találkozhattunk a forradalmat eláruló, a königgratz-i ütközetben vereséget szenvedő Benedek Lajos portréjával, de a Görgeyről, Vécseyről is készített arcképekkel is.
A mester illusztrációkat is készített. Számomra a legmegrázóbb az 1919-es dunatapaji megtorlásokról készített kép volt. Ahogy a tankönyvekből ismerjük, 1919. júniusában innen indult ki a proletárdiktatúra ellen a Duna-melléki ellenforradalom, amit a tanácshatalom levert, a megtorlások során a Lenin-fiúk 63 főt akasztottak fel. Az eseményről készített grafika kifejezi azt a közönyt is, amit a társadalom bizonyos rétegei tanúsítottak az esettel kapcsolatosan.
A kiállítás megtekintése után megvendégeltük vidéki társainkat és egy jót beszélgettünk. Élményekkel gazdagodva tértünk haza. Bízom benne, hogy a jövőben mégtöbb közös programon vehetünk részt.
Bédi Norbert, Jász 1
Önkéntes szemmel
Beszámoló a Vigadóban megrendezett Somogyi Győző-életmű kiállításról
2014. november 8-án ismét lehetőséget kaptam, hogy önkéntesként részt vegyek egy Csányi Alapítványhoz kapcsolódó programon és találkozzak „csányis” gyerekekkel – jászsági középiskolásokkal és Budapesten tanuló egyetemistákkal.
A Pesti Vigadó V. és VI. emeletén a művész társaságában jártuk végig a Somogyi Győző-kiállítást. A 72 éves festőművész egyben katolikus pap is, és számomra külön élményt jelentett, hogy néhány idős híve a kiállítás kedvéért felutazott vidékről és itt mi is találkoztunk velük.
A képek egy része ismerős volt számomra, mert a Magyar hősök arcképcsarnoka és a Honvédhuszárok c. könyvekkel otthon is megismerkedtem már, de természetesen így, „élőben” még nagyobb hatásúak voltak. Amit az V. emeleti kiállításból szintén ki szeretnék emelni (mivel hobbim a lovaglás), az Somogyi Győző ló ábrázolása. Ahogy a vitézek, huszárok, hősök között nincs egyforma ábrázolás, úgy a katonai lovak rajza is kifejezetten változatos, élethű és érdekes. A művész a Káli-medencében talált otthonra és a tájról szóló képei, valamint a kisfilm hűen tükrözi tájszeretét.
A VI. emeleten található fekete-fehér grafikák között felfedeztem egy egyedi, rendkívül részletes országtérképet, amely előtt sok időt töltöttem a számomra kedves helységek kibogarászásával. Kicsit meglepődtem ugyanakkor a terem közepén álló kápolna-imitáció és a benne lévő Árpád-házi szentsorozat láttán, hiszen a művész korábban elmondta nekünk, hogy ezeket a képeket kifejezetten egy működő kápolnába szánta és nem egy kiállító terembe vagy múzeumba.
Horváth Nóra, önkéntes