Egy szép napos őszi délután. Adott egy helyszín: Kaposvár egyik különleges látnivalója, Somogy megye egyik legszebb műemléke, az 1061-ben épült bencés apátság.
Ma már csak romjaiból sejthető, milyen csodálatos templom állhatott itt. Szentjakab magas dombjáról az őszi napsütésben fürdő megyeszékhelyre, kicsit másképp nézhettünk. Közülünk sokan meglepődtünk a helyszín szépségén, jócskán voltak, akik ég nem is jártak errefelé. Mentorunk erre a gyönyörű helyszínre szervezte meg Kaposvár 2. csoportjának Családi Napját (szeptember 20.) .
Adott e mellé egy olyan társaság, akik tíz éves koruktól fogva ismerik egymást. Most immár többségében „hivatalosan” is felnőtté válva, sok szép emlékük van az együtt töltött évekből. Furcsa, szomorúsággal és mégis a jövőt illetően nagy reménységgel kezdődött a családokat gazdagon megvendégelő délután. Örömmel tölt el minden alkalommal, most is, hogy nemcsak a gyerekeink, de mi szülők is összecsiszolódtunk, barátságok születtek az elmúlt időszak alatt. Mindehhez kellett „a” mentor, aki éveken át segítette az ő kis csapatát, és az Alapítvány, aki a biztonságot, segítséget és támaszt jelenti a mai napig.
Kellemes meglepetés volt az is, hogy a szakács feladatait a fiúk vették át. Ők készítették elő és ők is gondoskodtak arról, hogy a finom pörköltből mindenki jóllakhasson. Amíg a fiatalok a vendéglátás körüli teendőkkel voltak elfoglalva, mi szülők a továbbtanulásról, a várható feladatokról tartottunk amolyan kihelyezett szülői értekezletet. Az elmúlt családi napokhoz hasonlóan nem a harsányság, hanem a meghitt és jókedvű beszélgetéseké volt a főszerep. Köszönet érte minden jelenlévőnek!
Hazafelé, azért egy kicsit elszomorodtunk, mert ráeszméltünk, hogy ez volt az utolsó együttlétünk ebben a formában. Ez az év az érettségi és a felvételi körül forog majd, utána pedig kirepülnek a „kismadaraink”. Másképp jönnek már vissza majd.
Minden Csányisnak üzenem: használjátok ki az együtt töltött éveket!!!
Gelencsér Piroska, szülő