Barangolás irodalom órán
„A Csányi Alapítvány programjába bevont diákok számára igyekeztem olyan komplex feladatot előkészíteni, amelyben kibontakoztathatják kreativitásukat, s jobban teret kaphatnak személyes attitűdjeik (érdeklődésük) is. Másrészt azt vettem figyelembe, hogy középiskolai tanári tapasztalataim szerint a továbbtanulás során magyar nyelv és irodalomból a műértelmezés fortélyait nehezen tudják megtanulni a fiatalok, mert az ehhez szükséges személet kialakítására kevesebb lehetőség van a tananyag megtanítása során. Erre szerettem volna egy kicsit ráhangolni őket.
A március 15-i ünnepkör közeledtével, az általános iskolai tananyagra építve Kalapos Éva Veronika Kinek drágább című levélnovellájával foglalkoztunk.
Először azt kértem a tanulóktól, hogy egyénileg olvassák el a művet – bőven szántunk rá időt, fontos, hogy a gyerekeknek legyen idejük valóban saját benyomásaikat kialakítani, összeszedni. Ezután hármas csoportokat alkottak, és egyeztették az olvasás során megfogalmazott gondolataikat. Prezentációt készítettek arról, hogy miben értettek egyet, és miben volt különböző a véleményük. Érdekes értékkülönbségekre derült fény, a szabadságharcba készülő 16 éves fiú története mély érzelmeket váltott ki a kortárs olvasókból. Miközben ezt megbeszéltük, abban is megegyeztünk, hogy egymás és más emberek érzéseit fenntartások nélkül el kell fogadnunk, akceptálnunk kell.
Ezután a képzőművészet felé „barangoltunk”: a gyerekeknek – továbbra is csoportban dolgozva – egy rajzot kellett készíteniük, melyen az általuk elmondottakat ábrázolhatták. Nagyon elgondolkodtató, mély érzésekről és fejlett asszociációs készségekről árulkodó képek készültek.
Végül egy festőművész alkotását néztük meg a novella által is felvetett témában: Delacroix A szabadság vezeti a népet című festményéről beszéltünk, a színek, alakok jelképiségét vizsgálva. Látszott, hogy a fiatalokat foglalkoztatta a téma, megértették a szimbólumok jelentését.
Az érdeklődésüket és motiváltságukat az is mutatta, hogy mindnyájan lelkiismeretesen és aktívan, nagy kedvvel dolgoztak a hosszú időben.” Csima Ágota, magyar irodalom tanár
