Az utolsó napunkon is sok meglepetés és gyönyörű helyek vártak ránk.
Késmárk, a szepességi kulturális élet valamint a tátrai idegenforgalom egyik központja. Az evangélikus templomban – amely kulturális világörökségeink egyike – található Thököly Imre sírja, és a várban a környéken élő népek mindennapi életéről szóló kiállítás.
A Szentháromság tiszteletére emelt, eredeti állapotában látható fatemplomban napjainkban is evangélikus istentiszteleteket tartanak. A templom abban az időben épült, amikor az 1681-es soproni országgyűlés engedélyezte a protestánsok számára a templomépítést a városon kívül egy adott helyen, kizárólag egyházi forrásokból. A legolcsóbb építőanyag a fa volt. Hihetetlen volt számunkra, hogy mindez eredeti állapotában teljesen épen fennmaradt. Ez a kegyhely 1717-ben három hónap alatt nyerte el végleges, ma is látható formáját. Mátétól azt is megtudhattuk, hogy az építők egyetlen fémből szöget sem használtak fel az építéskor, csupán a fából készültet használták, ha nagyon kellett az összeillesztéshez.
A történelmi tábor utolsó állomása Ólubló volt. A város 14. században épült vára sok viszontagságon ment keresztül Csák Mátétól Zsigmond király uralkodásáig. Itt raboskodott Benyovszky Móric, a nemes világutazó. A vár alatt elhelyezkedő skanzen a nép kultúra, a területen élő nemzetiségek mindennapjairól számol be az utókornak.
Este nehéz dolgunk volt: össze kellett foglalnunk mi tetszett a táborban a legjobban. Mindnyájunknak nehéz volt a választás. Annyi szép és hasznos élményben volt részünk. A táborzárón felköszöntöttük a társainkat, akik születés-illetve névnapjukat ünnepelték. A finom bonbonból mindenkinek jutott egy. Fájó szívvel és élményekben gazdagodva fejeződött be a tábor.