Hát útra kelnek… Hogy máshol bontogassák szárnyaikat. Olyan vidékre, ahol megélhetik a szédítő (tudás) magasságot. Morzsolom az ünnepre szánt szavakat, az emlékekből szakadó bölcsességeket, a szárnyakról meg a gyökerekről… hogy is van? Adj a gyereknek szárnyakat, hogy minél magasabbra repülhessen, és gyökereket, hogy mindig legyen mibe kapaszkodnia, miből táplálkoznia? Talán így?
Ők most a tudásukról adnak számot, én magamban számlálom a tényeket, hogy vajon adtam-e hozzá a szárnyerősítéshez rendesen és a „gyökér-kezelés” is megfelelő volt-e? Ha rájuk gondolok: Radó Barnira, Kovács-Nagy Sacira, Ladányi Sárira, Sipos Levusra, Varga Petrára, Sármány Encire, akkor biztos vagyok abban, hogy képesek magasra szállni, onnan (jól meg)látni minden fontosat, amit az élet értelmének is nevezhetünk.
Szóval repülni készülődnek, hogy gólyák lehessenek az ország kiváló egyetemein, a Budapesti Műszakin, a Pécsi Tudományegyetemen, a Póka Zeneművészetin vagy a Zeneakadémián vagy éppen a szakmai sikerben.
Velük párhuzamosan készülődnek szegedi barátaink is, nekik is sok sikert, jó témákat (az a jó téma, amit szerettek) kívánunk. Ugyanezt kívánom az előrehozott érettségizőinknek is. Nekem meg marad az átvett izgalom, a szómorzsolgatás: szárnyak, gyökerek… és megtalálom, mint ők a jó megoldást, Weöres Sándor szavaival:
„Egyetlen parancs van, a többi csak tanács:
igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.”
Hajrá magasra fiatalok, a teljesség felé! Köszönöm, hogy ezt a fészket velem laktátok be a Csányi Alapítvány jóvoltából biztonságban
V. Sárközi Angéla mentor