Az első vitaversenyem
Csapatommal november óta a Politikonra készültünk, ami egy közéleti készségfejlesztő és politikai szimulációs verseny. Ezt 2021 óta minden évben a Nemzeti Közszolgálati Egyetem és az egyetem Ostrakon Szakkollégiuma szervezi meg magyar és angol nyelven is. Történelemtanárunk bátorítására két osztálytársammal végül úgy döntöttünk, hogy angol nyelven regisztrálunk a versenyre.
Az országos döntőt több forduló előzte meg: először az ősz folyamán egy online tesztet kellett kitöltenünk, amiben a történelmi, közéleti és műveltségi ismereteinket mérték fel. Ezt követően egy esszét kellett írnunk angolul arról, hogy milyenek lennének a nagyhatalmi viszonyok, ha az atombombák kivitelezése lehetetlen lenne. Ennek megírására egy szűk hetünk volt és online formában kellett beküldenünk. Sikeresen vettük az akadályt, hiszen a következő fordulóba is továbbjutottunk, ahol szintén pár nap alatt egy kisfilmet kellett forgatnunk. A kijelölt téma az amerikai elnökválasztás volt, és egy fiktív, sem demokrata, sem republikánus pártba tartozó elnökjelölt kampányát kellett kidolgoznunk és szemléltetnünk, megadott szempontok alapján.
A téli szünet végén kaptuk meg az e-mailt, amiben a szervezők gratuláltak a döntőbe jutott csapatoknak. Egyikőnk sem gondolta volna, hogy idáig eljutunk, és kissé megszeppenve konstatáltuk, hogy januárban az egyetem dísztermében fogunk vitázni a dobogóért.
Másfél hetünk volt felkészülni a két vitatémára. „A 21. század globális kihívásai erős közös kül- és biztonságpolitika végrehajtását követelik meg az EU-tagállamoktól” volt az első tételmondatunk az angol ágon, a második témánk állítása pedig így szólt: „Bár az ENSZ jelentős mérföldköveket ért el, küzd a modern globális válságok összetettségének hatékony kezeléséért.”
Vitaformátumként a Brit Parlamenti Vitát választották, ahol négy delegáció áll egymással szemben: a Kormánypárt és az Ellenzék, mindkét oldalon két-két (ezesetben) három fős csapat. Roppant szigorú szabályok között folyik egy ilyen vita, amire mi is nagyon pontosan igyekeztünk felkészülni, hiszen ez volt az első hivatalos vitaversenyünk. Sajnos volt nálunk sokkal tapasztaltabb csapat is, akik a meggyőző érveik mellett, néha – a zsűrivel egyetemben – úgy éreztük, hogy megalázó hangnemben fejtik ki álláspontjukat.
Minden felszólaló – meghatározott sorrendben – öt percig köteles beszélni, érvelni és reflektálni. Azt, hogy melyik oldalon kell képviselnünk összegyűjtött érveinket, ott, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Széchenyi Dísztermében derült ki. Itt folytak az angol nyelvű viták is, a délelőtti és a délutáni blokkban is. Így tulajdonképpen négy forgatókönyvet kellett megírnunk, de persze a vitakultúra egyik legfontosabb részére nem tudtunk pontosan felkészülni, a reflektálásra. Az első vitában az Ellenzék első csapatát képviseltük, és a feladatunk nagyrészét az tette ki, hogy a saját érveink mellett a Kormánypárt álláspontjaira reflektáltunk. Nekünk ez nehezebb feladatnak tűnt, és úgy éreztünk, hogy a délutáni blokkban Kormánypártiakként könnyebben dolgoztunk.
Egy vita nagyjából egy óráig tartott, a frakciók beszédeivel, kérdéseivel és a közönség, illetve zsűri kérdéseivel együtt. Nekem ez az egy óra egy egész napnak tűnt, és zárószónokként az addig elhangzottakat kellett összegezzem, a „rámpasszolt” kérdésekre és a beszédem alatt feltett villámkérdésekre is válaszolnom kellett. Nehéz volt folyamatosan koncentrálni, jegyzetelni és kérdéseket feltenni, de ami a legnagyobb feladatot jelentette számunkra, az a spontán és gyors válaszadás, válaszkifejtés volt, kifejezetten nyomás alatt.
Mind lelkileg, mind szellemileg megterhelő volt a döntő, és az azt megelőző nulladik nap, ahol előadásokkal, workshopokkal és (tét nélküli) vitákkal vártak minket a szervező hallgatók. Ahogy abban a minket hallgatók, az ott tanulók is megerősítettek minket, első vitaversenyünkhöz képest nagyon jól helytálltunk, és büszkén tudhatjuk magunkénak az országos negyedik helyet. Még nem vagyok biztos abban, hogy a vita – főleg ilyen hivatalos és stresszes körülmények között – az én műfajom, de örülök, hogy ezt is kipróbáltuk, és csapatommal nyitottak vagyunk a további megmérettetésekre, és szóba került, hogy jövőre is jelentkezhetnénk.
Kovács-Nagy Sarolta, Kaposvár 2.
