Új lapon nyílik meg

Autizmus Világnapja – Lohonyai Dórával

Az Autizmus Világnapját (április 2.) az ENSZ jelölte ki 2007-ben azzal a céllal, hogy felhívja a világ figyelmét az autizmusra, amely tízmilliókat érint a Földön. Az ENSZ határozat arra kéri a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy az autizmust minél szélesebb körben megismerjék a társadalmaikban. Az autizmus olyan állapot vagy másképpen fogyatékosság, mely eltérő fejlődéshez vezet. A napjainkban használt hivatalos kifejezés: autizmus spektrumzavar, mely száz emberből legalább egyet érint. A világnap alkalmából a Jászberényi Városi Könyvtár vendége volt Lohonyai Dóra író, aki saját életét és harcait írta meg, amit a gyermekeivel együtt vívott az elmúlt 13 évben. Az író-olvasó találkozón a Jászság 2-es és 4-es csoport néhány tagjával – kékbe öltözve – vettünk részt, mert fontosnak tartjuk, hogy szélesítsük a fiatalok látókörét, emellett a másság elfogadását és az empátiát is célul tűztük ki. Három gyermekes anyukaként – Dóra könyvét olvasva – folyamatos gyomorgörccsel lapoztam az oldalakat, hiszen ezidáig elképzelni sem tudtam, min megy keresztül egy édesanya, aki autista gyermek(ek)et nevel. A vívódások, az álmatlan éjszakák, a kétségbeesés, a düh, a tehetetlenség érzése mind ott van a sorok között. Ezekről meséltem a gyerekeknek, mielőtt találkoztunk az írónővel. Az írónővel, aki mindezek ellenére – vagy talán éppen emiatt – az egyik legkiegyensúlyozottabb anyuka, aki hálával gondol minden napra, amit gyermekeivel tölthet. Élete jópélda számunkra és iránymutató. Történetével így valóban eléri célját és sok emberrel ismerteti és fogadtatja el az autizmust. Tavaly megjelent Csapások és szárnycsapások című könyvét megvásároltuk, hogy bármikor olvashassanak a gyerekek a témáról. Hábenciusné Balla Andrea mentor

Mindig is foglalkoztatott az autizmus, mint másság, mint külön életszemlélet. Eddig ugyan nem volt teljesen kézzelfogható, hogy hogyan is élnek az autizmussal élő emberek, miként gondolkodnak, cselekednek – ma sok mindenre választ kaptam. Viszont továbbra is kíváncsi vagyok és szívesen elmerülnék mélyebben is a témában, rendkívül érdekesnek találom. Az író, Lohonyai Dóra előadásában megmutatkozott a hála és öröm, hogy minden nehézség ellenére boldogan élhetik az életüket. Viszont mesélt a nehézségekről és kételyekről is, amik eleinte nyomasztották, mindezzel téve igazán élvezhetővé az előadást. Bár sokunk bele sem tudja magát képzelni a helyzetébe, a nyitott beszélgetés alapján sok gondolatával egyet értettünk, és kicsit magunkénak éreztük a történetét, valamint rengeteg új gondolatot ébresztett bennünk. Az információk mellett motivációt nyerhettünk, és egy kis fogalmat az őszinte boldogságról. Füle Viktória Jászság 2-es csoport

Amikor hallottam, hogy lehetőségem van elmenni erre az előadásra, egyből kaptam az alkalmon, hiszen számomra ez egy hatalmas lehetőség volt, mivel a későbbiekben ezzel a témával szeretnék foglalkozni. Az írónő, Lohonyai Dóra valahogy közelebb varázsolt az autizmussal élő társaimhoz. Hallhattam arról, hogy az alapból nehéz helyzetben lévő gyerekek mennyi bántást kapnak és rengeteg negatív kritika éri őket, ami sokkal nehezebbé teszi az amúgy sem átlagos mindennapokat. Elképzelni sem tudjuk, hogy mennyire nehéz lehet elfogadni a tényt és vele élni, áldozatokat hozni, viszont ezen az estén picit mélyebben beleláthattam és első kézből hallhattam Dóra saját tapasztalatait és a nyitott személyisége miatt az érzéseit is. Az autizmussal élők sokkal jobban tudják értékelni az apró dolgokat. A végére annyit hagynék, hogy sose ítéljünk el senkit és fogadjuk el egymást. Juhász-Aba Nikolett Jászság 2-es csoport

Az írónőről:

„Lohonyai Dóra vagyok, elsősorban ember, aztán anya, autizmus aktivista, író, üzletasszony, sorsnavigátor. Az életem gyökeresen megváltozott a gyermekeimnek köszönhetően. Háromból az első kettő autista. A fiam enyhén értelmi fogyatékos és Tourette-szindrómás. Mindketten figyelemzavarosak. A harmadik gyermekem hagyományos fejlődésű, de kicsit sem átlagos. Egyedül nevelem őket. Első könyvemet róluk és értük írtam. Célom, hogy minél többen megismerjék és elfogadják az autizmust, mely immár minden 100. embert érint.”

Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg mással is:

További bejegyzések

Meghívó Adventi ünnepségeinkre

A közösségi házak 2026-os Adventi Ünnepségeire a meghívók az alábbi linkeken elérhetőek.…

Élményalapú fejlesztés, közösségépítés és prevenció – szociálpedagógiai tapasztalataim a szentesi közösségi házban

Melis Fanni vagyok, a Szegedi Tudományegyetem végzős szociálpedagógus hallgatója,tanulmányaim befejezésével januárban szerzem…

Őszi Foci-és sakkbajnokság, Gyermekparlamenti ülés és Érdekképviseleti Fórum

„Megkezdődött az idei tanév foci-és sakkbajnoksága. Az őszi első forduló, november 14-én…

Márton-napi jócselekedetek a Pécsi Közösségi Házban – a kedvesség ragadós!

"November 11-én, Márton napján különleges foglalkozásra gyűltek össze a Pécs 3-as csoport…

Libanapi túra a kaposvári túraklubban

Túraklubunk novemberben a liba napra hivatkozva szedte sátorfáját és tervezte meg a…

KRESZ-ismeretek kicsiknek

Szerdán sikeresen teljesítettük az utolsó feltételt is a Vigyázz, kész, vezess! pályázat…

Vigyázz, Kész, Vezess!

A 2026–2027-es tanévben én is azon szerencsések közé tartozhatok, akiket a Csányi…

Érdekképviseleti fórum Jászberényben

A Jászberényi Közösségi Házban kedden ült össze az Érdekképviseleti Fórum, ahol először…

Dr. Csont nyomában…

A Kaposvár 3-as csoport tagjai hétvégén egy nagyon izgalmas múzeumi foglalkozáson vettek…

Szülői érdekképviseleti fórum Szentesen

Sor került az érdekképviseleti fórum őszi ülésére a Szentesi Közösségi Házban. A…