Szegedi Szofi: Anya, szeretlek nagyon!
Az idő oly gyorsan repül,
Az óra mutatója egyre csak perdül,
Az emlék a múltba merül,
Minden történet homályos ködbe kerül.
Mintha az idő szárnyat növesztett volna,
Mintha egyre gyorsabban csapkodna,
Tollából ömlenek a történetek,
És lassan minden csak történelem.
Eltelt életedben 45 év,
Van közte rossz és szép emlék,
Napsugarakkal teli, boldog pillanatok,
Sűrű ködbe burkolózott, szomorú napok.
A mosollyal teli napokat őrizd meg szívedben,
Fesd be ezáltal vidám színekkel,
A könnyekkel áztatott időt dobd a múltba,
Hadd nyelje el az elmúlt évek kútja!
Eltölthettem veled 13 évet,
Kaptam tőled sok mesés emléket,
Mindig mosollyal gondolok vissza rá,
Hiszen végig velem voltál te, az édesanyám.
Hidd el, nem felejtem el mindazt, amit értem tettél,
Örülök annak, hogy szívemben első lettél,
Hálás vagyok minden gondoskodásodért,
A szeretettel teli pillantásokért.
A szívem által játszott dallam most gyorsabb az eddiginél,
Ez a dal, mely új érzelmeket fakaszt, most egyedül a tiéd,
Szeretném elmondani azt a pár szót,
Mi már 13 éve egyedül rólad szól.
Melyek oly rég várakoznak az ajkamon,
Ez a pár szó csak ennyi: Anya, szeretlek nagyon!
