Húsvét után a következő jeles nap számunkra május első vasárnapja lesz, amikor szeretettel köszöntjük az Édesanyákat. Erre az alkalomra készülve jöttünk össze a Szentesi Közösségi Házba április 15-én és 22-én, szombaton. A mentori órát követően Beke Mária művészetpedagógus egy újabb kézműves technikát ismertetett meg velünk, a nemezelés technikáját. Előkerültek a színes gombolyagok, vizes tálkák, szappan és hungarocell tojások. Érdeklődve és kíváncsian vártuk, hogy húsvét után milyen szerepet tölt be a foglalkozáson a „tojás”. Áztattuk a szappant a vízbe, rátettük a színes gyapjút a tojásokra és vizes kézzel rásimítottuk, tömörítettük. Ez egy hosszadalmas feladat volt, elképzelni sem tudtuk, hogy mi lesz a végeredmény, végül a vizes nemezeléssel több színnel és több rétegben bevont húsvéti nemeztojások készültek el. Az alapos összedolgozás, szappanozás, dörzsölés és tömörítés után a tojásformák bemetszéssel, felső részük ollóval történő kivágásával a formatartó sablonnak használt hungarocell tojást a nemez burokból kiemelve több szirmú tulipánt kaptunk. A virágkehelyhez szárat, virágközepet erősítettünk hozzá, így már anyák napi virággá változtak át a húsvéti tojások. Mindenki más és más színű gyapjúval dolgozott, így szebbnél-szebb tulipánok készültek el a nap végére, amit májusban átadhatunk Édesanyánknak.
Polyák Sándor Oszkár, Szentes 2-es csoport, Beke Mária művészet-pedagógus