Május 9-én, pénteken egy kis kiruccanást szerveztünk Aliciának, brazil önkéntesünknek, hogy bemutassuk neki megyénk egyik leghíresebb élményközpontját, a Katica Tanyát.
Délután 1400 – órakor indultunk a kaposvári Közösségi házunktól. Az úton sokat nevettünk és egy csomó szót és dalt tanítottunk Aliciának. Érkezésünk után megrohamoztuk a csúszdákat. Alicia szerényen és kis félelemmel az arcán követett bennünket. Mindenki kipróbálta a lassú szivárványos csúszdát, a kéket, aminek labdagödör volt a végén, és a bátrak, (természetesen a fiúk, de még én és Anna is) a szédítően gyors, a félelmetesen meredek, és a hajmeresztően csúszós piros óriást is. Alicia bevallotta, hogy fél a piros csúszdán lecsúszni. Legtöbbet a szivárványoson csúszott, Nórival együtt. Legnagyobb bánatunkra ott kellett hagynunk ezt a csodás kalandvilágot. De nem sokáig szomorkodtunk, mikor megláttuk a ketreceket és ólakat, s azok lakóit. Voltak ott nyulak, tyúkok, gyöngytyúkok, felséges pávák, akiknek farktollait, (mint ahogy Aliciától megtudtuk) Brazíliában a karneválokon a fejükre tűzik a táncosok. A gyöngytyúk nevét csapatunk szabadfordításban, „pearl chicken”-nek keresztelte el, hogy Alicia is „megértse”. Utolsó állomásunk a Lovagvár volt. Megmásztuk a tornyot, végezetül pedig kalodába zártuk Aliciát, aki még akkor is azt felelte, hogy jól érzi magát.
Párkányi Boriska K1