Már nagyon vártuk, hogy mi is mehessünk tanulmányi kirándulásra Orfűre, ahogyan azt egy hónapja csoportunk idősebbjei tették. Nálunk kicsit más volt a téma, de a programok tekintetében ugyanazok voltak tervben. Azonban a terv bizonyos tekintetben csak terv maradt, hiszen a két napig szakadó eső sok esteben húzta keresztül számításainkat. De nem búsultunk a folyamatos égi áldás miatt! Végre volt idő beszélgetni, hosszan játszani, új társasjátékot megtanulni a mentorunktól. Rengeteget nevettünk, közösen főztünk és természetesen így jutott idő, hogy a világbajnokság egyik, ha nem a legizgalmasabb, meccsét végig drukkoljuk. S bár a csoport fele-fele arányban drukkolt déli szomszédjainknak, illetve a dél-amerikai sztárcsapatnak, a mérkőzés után együtt mentünk nagy sétára, levezetni a drukkolás miatti izgalmat és nem utolsó sorban a falu adventi fényeiben gyönyörködni. Ritka pillanat volt esőmentesen, ez azok közé tartozott.
A második napon Pályautak/életutak projektünk keretén belül Sármány Enci mutatta be nekünk Herman Ottó tanulságos életútját. A neves polihisztor, természettudós iránti tiszteletből nevezték el az orfűi tavak egyikét. A prezentációt követően kihasználtuk az csapadékmentes pillanatot és útnak indultunk a Vízfő tanösvényre. Ugyan mégsem úsztuk meg szárazon, de nem szegte kedvünket, mert a téli erdő, a karsztforrás, a vízfő malom így is szép volt. Mielőtt hazaindultunk volna, jutott idő finom ebédre, a közös játékra, összegzésre, és tervkészítésre. A végeredmény is megszületett: 1:0 az időjárás javára; s hogy szépítsünk ezen, visszajövünk és az elmaradt túrát, a tó körüli sétát, a kilátóhoz való felkapaszkodást pótoljuk. Köszönjük, hogy itt lehettünk!
Radó Barnabás