„Az utolsó tanítási nap után a Jászság 3-as csoport Budapesten, a Budai-hegyekben töltötte a csütörtöki napot. Tíz óra után odaértünk a Zugligeti Libegőhöz, ahonnan libegővel feljutottunk a János-hegyre. Ott egy kis gyaloglás után értünk el az Erzsébet-kilátóhoz, ahol csodálatos kilátás nyílt egész Budapestre. Láttuk a Parlamentet, a Budai várat, az Állatkertet, de még a Puskás Ferenc Stadiont is könnyen megtaláltuk. Ez után pár kilométert túráztunk és utunk közben egy barlangba is belefutottunk. Sötét volt és alig 20 méter a barlang átjárója, viszont egy nagyon különleges tapasztalat volt átmenni benne. A barlangtól már nem messze volt a Kaán Károly-kilátó, mikor odaértünk, úgy éreztük, hogy már nincs energiánk sem felmenni. Végül mentorunk győzött meg minket, hogy menjünk fel, és nem bántuk meg! Egy teljesen más perspektívából láttuk Budapestet, mint az Erzsébet-kilátóról. A látkép lenyűgöző volt. A hegyes-dombos, gyönyörű házakkal teli Budától, a mindenki által ismert zsúfolt pesti épületekig mindent láttunk. Aztán amikor azt hittük, hogy több meglepetés egy kilátóból már nem érhet minket, kellemeset csalódtunk, ugyanis utunk során elértünk a Makovecz Imre-kilátóhoz, ami tervezőjéről kapta nevét. Ebből a Kis-hárs hegyi kilátából igazi körpanoráma nyílik Buda északi részére, a budapesti Belvárosra, a Várhegy és a Citadella felé. Sőt a kilátónak nem mindennapi alakja van, hiszen a tetejére feljutni csak harminc akácrönkből egymásba fonódó csigalépcsővel lehet. Egyébként Makovecz Imre nevéhez fűződnek még olyan épületek is, mint a felcsúti Pancho Aréna vagy a makói Hagymatikum gyógyfürdő. Mindezek után már nem messze volt a Hűvösvölgyi Gyermekvasút állomása. Az éppen szogálatban lévő gyerekekkel beszélgettünk, és elmondták, hogy már 4. osztályos kortól dolgoznak (pontosabban önkénteskednek) itt, tehát ők a hangosbemondók, a jegyellenőrök és a zárfékkezők is. Havonta két nap dolgoznak, ilyenkor hiányozhatnak a suliból. Azt szeretik, mikor sok utas van, mert ilyenkor beszélgethetnek, ismerkedhetnek. Fontos, hogy az idősebb gyerekek jó angol nyelvtudással rendelkezzenek, mivel sok a külföldi turista. Ezt mi magunk is megtapasztaltuk, amikor a vonat elindult és elkezdtünk beszélgetni a mögöttünk ülő amerikai csapattal. A Chicagóból jött utazók nagyon nyitottak és kedvesek voltak és nagyon jó volt velük beszélgetni (egy kicsit Amberre emlékeztettek, az alapítvány amerikai nyelvi fejlesztőjére). A félórás útat a Normafánál zártuk, ahol leültünk és csak csodáltuk a már jól ismert tájat. A pihenés után visszalibegőztünk és elindultunk haza. Nagyon hosszú, élményekkel teli napunk volt, amire kifejezetten jó lesz visszagondolni. Ennek a túrának köszönhetően megismertük Budapest egy olyan különleges részét, amit eddig még nem láttunk!” Pege Gyula Jászság 3-as csoport
„Örömmel vettem részt a J3 csoport kirándulásán. Az én személyes kedvencem maga a hangulat volt. Bárhová mentünk, a természet nyugalma vett körül. Megszámlálhatatlan kilátót és helyet néztük meg, de ez mindegyikben közös volt. A kalandos (adven)túra amennyire lefárasztott minket, éppen annyira fel is töltött pozitív energiával. Nem is lehetett volna jobban indítani a vakációt. A gyermekvasút egyik oldalát az emelkedő hegyoldal fái díszítették, a másik oldalról mintegy szakadékba néztünk le, ami andrenalinban gazdaggá tette az utazást. Személy szerint számomra a másik adrenalinforrás az volt, amikor sikerült véletlenül elszakadnom a csoporttól, és az erdő közepén egyedül kerestem a kiutat. Azért túlságosan nem ijedtem meg, és a technológiának, valamint a túraösvény jelzéseinek köszönhetően hamar visszataláltam. A normafai játszótéren gyermekként levezethettük minden fennmaradó energiánkat, a hazafele úton pedig többen el is szenderültek. Úgy érzem sokunknak szüksége volt erre a kirándulásra, fizikailag és mentálisan is.” Füle Viki Jászság 2-es csoport
A többi kép a Galériában látható!