A tanév első projektnapja Kaposváron
Az idei tanévünk alap projekttémája a „fejlődés”. Célul azt tűztük ki ennek kapcsán, hogy megvizsgáljuk azokat a külső és belső fejlődési területeket, amelyek épülésünket szolgálják: kapcsolatainkban épp úgy, mint saját magunkban, intellektuális fejlődésünkben, illetve iskolai tanulmányi előmeneteleinkben. Kaposvár 2-es csoportjának tagjai közül nyolcan kezdő egyetemistaként új terepen próbálják ki magukat, hárman a megújult érettséginek futnak neki nagy elszántsággal a legjobb eredményért, legfiatalabbjaink pedig a portfólió keretén belül kívánják megújítani helyüket Alapítványunkban. Ennek érdekében a meglévő nyelvvizsgák mellé szerzünk újakat és tervünk az is, hogy informatika kompetenciáinkat vizsgával is bizonyítani a megújult elnevezésű ICDL keretein belül. Kaposvár 1-es csoportjának legfiatalabb tagjai az elmúlt tanévben egy szuperhős történetét alkották, idén saját sorozatot találnak ki, őket ebben a feladatban egyetemista társaik felügyelik ötleteikkel és támogató segítségükkel.
Szombaton a televíziós sorozatok fajtáival és műfajaival ismerkedtek Kaposvár 1-es csoportjának tagjai. Médiaismeret és mozgóképkultúra tanárként igyekeztem érdekesen és a gyerekek életkorának megfelelő módon bemutatni a sorozatok sajátosságait a gyerekekkel. Beszéltünk a szappanoperákról és a hét szörnye típusú sorozatokról, illetve arról is, hogy kinek melyik széria a kedvence és miért.
A délelőtt folyamán még egy izgalmas drámaóra is várta a fiatalokat, ahol nem csak egymást, hanem magukat is jobban megismerhették Vancsuráné Sárközi Angéla segítségével.
A logika foglalkozáson Balogh Ádám önkéntes, szórakoztató, ám trükkös feladatai próbára tették a gyerekek gondolkodását. A ravasz feladványok ugyancsak megdolgoztatták a fiatalok agysejtjeit, de ennek ellenére remek hangulatban telt az idő. Fenyő Zsuzsa, mentor 1-es csoport
Tanévünk első fejlesztő hétvégéjén a szülőket is bevontuk, egy, az önfejlesztést is szolgáló irodalomterápiás foglalkozás indult el az újonnan alakult Szülői Műhely keretén belül. Az ötletgazda Árok-Vörös Ildikó írja a péntek esti találkozóról: „Október 13-án, pénteken tartottam az első fejlesztő biblioterapiás foglalkozást a Kaposvári Közösségi Házban, kifejezetten a szülők részére. A fejlesztő biblioterápia sajnos még nem túl ismert, és nem túl szerencsés neve miatt kissé furán is tekint rá mindenki, aki még nem vett részt ilyen foglalkozáson. Használhatnánk helyette az irodalomterápia szót is, azonban annál azért meg többet takar. A lényeg, a cél, hogy egy-egy ilyen csoportfoglalkozáson mások számára is megmutassam, miben rejlik a szavak, könyvek ereje. Ez nem irodalomóra, nem azt szeretnénk tudni, mit gondolt a költő, hanem hogy mi mit gondolunk. Az adott – és nem feltétlenül irodalmi – szöveg által kiváltott érzések, gondolatok, problémák és megoldási lehetőségek vannak fókuszban, és a saját életünkkel való párhuzam megtalálására törekszünk. A mostani foglalkozás egy kis bemutatkozó és ráhangoló játék után Szabó T. Anna Bankrablás című novellája mentén zajlott. Beszélgettünk szerepekről, a hozzájuk tartozó elvárásokról, a belső elvárásainkról, a szerepek, feladatok közti prioritásról, és a vágyak, tervek megvalósításának nehézségeiről. A novella főhőse mókuskerékben rohan, a kiszállás lehetőségeinek, módjainak átgondolása mindannyiunk számára tudott jó példákat nyújtani. Útravalónak Simon Márton Polaroidok darabkáit vihette magával mindenki, hogy emlékeztesse, álljunk meg néha, és vegyünk észre egy-egy szép, értékes, érdekes pillanatot a rohanó világban, életünkben. Jól éreztük magunkat, novemberben folytatjuk, és nagyon bízom benne, hogy növekvő létszámmal.”
Szombaton csoportunk tagjai közül az „egyetemista hétvége” elnevezésű alprojektünk keretén belül Dausek Nándor tartotta meg kiselőadását, melynek témája saját egyetemének bemutatása volt. Nándi az első napok, hetek és hónap tapasztalatiról, buktatóiról és örömeiről beszélt társainak, koncentrálva arra, hogy átadja azt a gondolatot, hogy fejlődésünk korántsem egyenletes, gyakran dob az élet elénk nehezebb akadályokat, de a továbblépés nagyrészt rajtunk múlik.
„Először arról meséltem, hogy melyik épület merre található és milyen különlegességek vannak elrejtve. Egyik ilyen egy vasúti kocsi szekrénye, amelyet 1967-ben a Rába Vagon és Gépgyár direkt ide gyártott. A kocsi egy ma is használatos fülkés személy vagy termes IC kocsihoz hasonlít, amelynek a külső felújítása tavaly, belső felújítása idén történik. Ezen a vasúti kocsin lehet átmenni a tanulmányi épületből a laborépületbe. Meséltem a kollégiumokról is röviden, azok felszereltségéről is. Ezt követően az óráimról tartottam beszámolót, például, hogy mennyire töltjük meg az előadót, mi az a katalógus, illetve hogy milyen tárgyakat szeretek és mi az, ami nekem nem a szívem csücske. Ezután kicsit beszéltem a Neptun rendszerről, a Moodle rendszerről (ahova az oktatók töltik fel a beadandó feladatokat, illetve az óravázlatokat is), hogy működik a befizetés vizsgákra, kollégiumra. Továbbá elmondtam, hogy kit kell keresni, ha tanulmányi probléma van, vagy szociális ösztöndíjat szeretnének igényelni. Ezeket a Hallgatói Önkormányzat végzi, illetve hatáskörükön kívül a Tanulmányi Osztály foglalkozik vele. A Tanulmányi Osztály állítja ki a diákigazolványokat is, illetve ők adják ki az adott félévre a matricákat, amelyeket majd a HÖK fog kiosztani. Kaptam kérdéseket is közben a társaimtól, így szóba került az is, hogy a kötelező tesik hogy vannak. Idén nem tudtam tesit felvenni, de az alap sportok mellett külön tantárgyként van felvéve úszás is, de a testnevelés tárgyak teljesíthetők kondival és E-sporttal is, köztük Fifa, és egyéb X-box és PC játékokkal. Annyit elmondhatok, hogy ugyan nem nagyon akartam volna egyetemre menni, mivel a kezemben volt már egy állásajánlat forgalmi szolgálattevőnek, amihez csak a tanfolyamot és az orvosit kellett volna megcsináljam, viszont aki adta volna az állásajánlatot, annak van egy olyan terve, hogy végezzem el az egyetemet, és majd, ha nyugdíjba vonul, üljek be a székébe, mint a következő Pályavasúti Területi Igazgató a Pécsi Igazgatóságon. Ezen felül több vasutas is, továbbá a Mentorom és a családom is arra bíztatott, hogy próbáljam meg. És ha már elkezdtem (sok kedvem eleinte nem volt hozzá) de már ott tartok, hogy be kell fejezni, és minél jobb eredménnyel. Sok újat lehet tanulni egy egyetemen, és nem csak a száraz tananyagra gondolva.”
Idei legnagyobb feladatunk egy frappáns portfólióvédés lesz, ehhez segítséget a pályázók idősebb társaiktól is kapnak. Pretz Jázmin és Gregor Dóra beszéltek arról, hogyan is kezdték el és készítették el pályamunkájukat néhány évvel ezelőtt. Az alábbiakban összefoglalásként Jázmin sorait olvashatják kedves Olvasóink, a Galériában a hétvégéről készült képeink találhatók.
Ketten beszélgettek a padon. Majd mi ültünk ki ketten beszélgetni tovább a padra. Aztán csatlakozott hozzánk még egy. Majd még egy. És még egy. És még egy. Aztán a padok gyorsan megteltek a kiülő körül. Az érkezők székeket húztak oda, hogy becsatlakozzanak a beszélgetésbe.
Mire a mentoruk megérkezett közénk (a kicsiknek tartott drámaórájáról) már harsányan nevettünk a mély beszélgetés tanulságai vagy a mesélt sztorik kapcsán. Egy napsütötte délután így gyorsan sikerült ismét megteremteni a családi hangulatot, amelyből jó volt átmenni a foglalkozásokra. Bár egyetemista csoporttársunk Dausek Nándor a járműmérnöki szakon való új életéről mesélt nekünk; jómagam Gregor Dorci csoporttársammal kiselőadás keretein belül a portfólió kapcsán beszéltünk, mégis inkább egy kötetlen, segítő beszélgetés hangulatát vittem magammal a szombatból. Nevetve, mosolyogva, kíváncsisággal és érdeklődve hallgattuk egymást. Egyetemista társaink gyakran hevesen bólogattak, amikor az olyan kifejezésekkel, mint Neptun, iskolai hierarchia, zh, beadandó, ismertetett meg minket Nándi. Úgy tűnt a tizedikesek elmondásából, arra tudtunk következtetni, hogy társaink jelenleg inkább félnek még a portfóliótól. Ezért igyekeztünk nekik segíteni, meggyőzni őket, hogy nem lehetetlen feladat ez. Saját felkészülésünkről, és pályázati anyagunkat mutattuk be nekik, hogy ezzel is inspiráljuk őket. A további feladatokhoz pedig mindenki talált magának párt, hogy az első lépéseket segíthessük, legyen az a motivációs levél, vagy prezentáció, vagy kisfilm vagy bármilyen általuk hozott ötlet, célunk, hogy erősítve támogassuk a legjobb eredmény elérésére társainkat. Balogh Ádám logikafejlesztése sem nélkülözte a nevetést, méltó levezetése volt a napnak. Ádámmal az idei évre vonatkozóan is meghatároztuk, milyen témákat szeretnénk. Összességében én (minden túlzás nélkül) csodásnak nevezném ezt a szombat délutánt így együtt. Amennyire fontos és komoly feladatokról, eseményekről és tapasztalatokról szólt a nap; épp ennyire volt feltöltő a közvetlen, jó hangulatú és családias légkör miatt.”
