A színházé volt a főszerep Kaposváron
A dolgos hétköznapokat a Kaposvári Közösségi Ház 2-es csoportjában egy-egy nem mindennapi program törte meg a héten. Megyeszékhelyünk több évtizede ad otthont Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálénak. Idén éppen tizedszer nézhettünk válogatott, nívós előadásokat hazai és külföldi teátrumok előadásában. 2022. március 28-a és április 3-a között megrendezésre kerülő fesztivál több helyszínen zajlott, így a Csiky Gergely Színház, a Szivárvány Kultúrpalota és az Együd Árpád Művelődési Ház (az Agora) is. szeretettel várta a színházbarátokat. A színes műsorból érdeklődésünk szerint válogathattunk, így láthattam komoly, elgondolkodtató színdarabot, de volt lehetőségünk viccesebb, könnyebbeket is megtapasztalni. A héten folyton a színházban „lógtam” az Alapítvány segítségével három, anyukám jóvoltából további két előadást néztem meg. A legkedvesebbek egyike a Szólít a szörny című előadás, ami még a könyv és film ismeretében is olyan erős hatású volt, mintha először találkoztam volna a történettel. A Vidovszky György rendezte előadás minden pillanata megmaradt bennem, hiszen magát az elengedés témáját és annak bemutatását nagyon szívfacsaró de igaz módon ábrázolták a különböző textúrájú és technikával mozgatott bábokkal. A történetben egy 13 éves fiúnak kell megküzdenie anyja betegségével és elvesztésével; emellett az iskolai és az apai konfliktusokat is le kell győznie. Nem csak nekem tetszett a rendkívüli darab, hiszen az idén a fesztivál legjobb ifjúsági előadásának járó díjat kapta meg a produkció.
Biztos, hogy nem felejtem el egyhamar a Faustot egy észtországi színház egyedi feldolgozásban sem. Ebben a darabban szerettem a fanyar humort, és a megjelenő mély gondolatokat is, a főhős küzdelmes és tanulságos történetét. A nyelvi különbözőség nem okozott gondot, (és nem csak azért, mert az angol feliratozás nekem nem jelentett problémát a megértésben), mivel az előadás nagyobb részében a mozdulatokkal mesélték a történetet. Egy idő után már elengedtem a verbális segítséget, mert nagyon jól érthető volt anélkül is. (Persze azért kellett hozzá az a friss olvasmányélmény, ami az emelt magyar fakultáció miatt van: nemrég olvastuk a művet.)
Végül de nem utolsó sorban csoportunkkal együtt a Hajnal hasad című előadást néztük meg szombaton.
A Csiky Gergely Színház darabja a trianoni béke következményeit egy „sajátos” nézőpontból követi végig. A sztori több helyszínen több idősíkon zajlik, két család élettörténete, amelyeket a történelem igencsak megtépáz. Ez a produkció kívánta a legtöbb figyelmet a megértésben, ezt segítette az előadás előtti beszélgetés Vági Eszter drámapedagógussal.
Úgy gondolom igazán nehéz kérdéseket vet fel a nézőben a darab, amiken jó ideig el lehet merengeni a végszó után. „Mi köt minket a hazához? Mi a haza?”
Újabb két évig kell várnunk, hogy az ország és világ színházi sokszínűségével megismerkedhessünk, addig is marad a mi jó öreg „Csikynk.”
Köszönöm a sok élményt! Sárközi Eszter
A mai délelőtt megmutatta nekem, hogy mennyire kell figyelni a színházban, milyen sok jelentése van mindennek a színpadon, egy számomra nem minden esetben érthető előadásban. Bár izgalmas és érdekes volt a díszlet, a színészek és a szöveg, csoda szép jelenet volt például befejezésként a néptánc, mégis nehezebben értettem pontosan mi miért zajlik előttem a színpadon. Kissé izgatottan pislogtunk egymásra a tapsrend után, és igazán felüdítő volt, amikor a mentorunk által kimondásra került, hogy „na jó, akkor ezt most beszéljük meg!” Így ezt egy ebéd mellett meg is tettük: a beszélgetés alatt olyan érdekes megközelítéseket hallottam, olyan gondolatokat, amelyek nem sejlettek volna föl bennem, ha mindez nem így történik meg. Az együtt töltött idő hátralevő részében megcsodáltuk az új, nemsokára már végleges közösségi házunkat. A mesebeli mézeskalácsházunkat, amelyről azt hittük, hogy nem létezik. Azt a házat, amelyet már akkor is megálmodtunk, mikor még nem is tudtunk olvasni, csak néztük a mesekönyvek illusztrációját. És a mai napon mindez elénk tárult, mintegy tiszta lapként, egy mesés jövőt beharangozva.
Sármány Enikő