Adventi kirándulás a Katica Tanyán
A közös adventi programunkat december 11-12-én egy adventi kirándulással koronáztuk meg Patcán, a Katica Tanya Élményközpontban. A program ígéretes és izgalmas volt, hiszen eddig a nyári táborokon kívül nem volt „ottalvós bulink”. Mentorunktól azt a megfigyelési szempontot kaptuk, hogy tekintsünk úgy a kirándulásra, mint közös értékteremtésre: figyeljük meg, számunkra mi jelent értéket, mit viszünk magunkkal élményként, milyen közösen végzett tevékenység teremt többet. Jó nehéz feladatot kaptunk, így visszatekintve. Azért gondolom ezt, mert minden együtt töltött percét értékesnek találtam, nagyon élveztem a programokat, a társaimmal töltött közös időt. Túrával indult volna a patcai kirándulásunk, ám az időjárás most nem volt hozzánk barátságos: a hosszan tartó eső, foltokban megmaradt hó, erősen felázott talaj és a köd nem igazán volt sétára alkalmas. Így inkább bekuckóztunk, elfoglaltuk és belaktuk a szállást. Vincze Dani csoporttársunk élménybeszámolót tartott Dubairól, ahol nemrégen egy nemzetközi sakktornán vehetett részt. A délutánt Szennában töltöttük, adventi készülődéssel: nemezből készítettünk betlehemet ábrázoló képet és karácsonyi angyalkákat.
Kellett egy kicsit győzködni arról, hogy én is képes vagyok valami tartalmasat és szépet alkotni nemezből, de a foglalkozást vezető Enikő néni és a társaim biztatása nem volt hiábavaló. Egészen tűrhető képet sikerült elkészítenem, amely ezentúl minden karácsonykor az asztalunkat díszítheti majd. Nagyon jól éreztem magam és úgy gondolom, jól választottam, mert a lányok által készített karácsonyi angyalok valószínűleg meghaladták volna a kézügyességemet.
A közös este is jó hangulatban folytatódott, nagy társasjáték partival. Teát főztünk közösen, finom sütiket ettünk, sokat nevettünk és beszélgettünk.
Másnap korán keltünk, hiszen a tanyán lévő állatok etetéséből, és a tehenek fejéséből vettük ki a részünket. Reggeli után egy kis rögtönzött mentori óránk volt, a jövőbeli tervekről, az egymás iránt megfogalmazott kérésekről, közös célokról és feladatokról esett szó. Ezután pedig boldogan vettük birtokba azt a rengeteg játékot, amely a Katica Tanyán található. Fáradhatatlanul ugráltunk (na jó, azért ez nem egészen igaz, mert a trambulinon jócskán kifáradtunk); ügyességi és logikai játékokat játszottunk egyénileg is és társakkal együtt is. A legjobb azt hiszem az volt, amikor megtanultunk biliárdozni. Nagy derbi folyt a bowling pályán is.
Olyan gyorsan elrepült az idő, és annyira maradtunk volna még. Hazafelé számba vettem az előzetesen megkapott feladatot. Mi is jelentett értéket. A lista nem lett rövid: értékes volt a többiekkel és nevetéssel töltött időnk, a kézműves foglalkozáson az, hogy képes voltam szépet alkotni. Büszke voltam Danira, hogy ilyen okos társunk van, aki kijutott egy nemzetközi sakkversenyre. Az egész Katica Tanya egy értékes hely, a sok játékkal, a mindig megújulni tudás képességével. Az ott dolgozók kedvessége, a velünk foglalkozó felnőttek türelme is értékes volt nekem. Értékeltem, hogy kiváló ételeket kaptunk. Megtanultam tehenet fejni, sok állat gondozását láthattam közelről (a kedvencem a Samu nyuszi volt). Értékesnek gondolom azt, hogy nem egy társasjáték szabályát megtanultam és nagyon élveztem a játékot a többiekkel. Azt hiszem, hogy mindenki megtalálta magának az értékeset, és biztos vagyok benne, hogy ez a kirándulás be fog kerülni a projekteket bemutató kiadványunkba „Az érték a mérték” címszó alá.” Radó Barnabás és Kozma László, Kaposvár 2-es csoport
