Csak az érték lehet a mérték
A hagyományos őszi tanulmányi kirándulásuk helyszínéül a zselici erdőben megbújó Vörösalma Vadászházat választottuk. Igyekeztünk a lehető legjobban megtölteni tartalommal az együtt töltött két napot. Természetesen nem maradhatott el a túra a környéken, volt időnk csapatépítőként is működő társasjátékpartira, éjszakai barangolásra az erdőben. Igazán vendégbarát helyre kerültünk, finom házias ételeket ehettünk, az ízléses és hangulatos vadászlakból remek kilátás nyílt az erdei tisztásra, a horgásztóra. A teraszon az őszi napsütés miatt szívesen üldögéltünk és beszélgettünk, csak úgy, mindenféléről.
A kirándulásra előzetes feladatot kaptunk: Az érték a mérték projektünk részeként a Példa/érték címmel készítettünk bemutatókat. Olyan személyt, eseményt, alkotást választhattunk témául, ami a számunkra fontos, követendő, példaértékű. Az első esténken személyesen is megismerhettünk egy nem mindennapi történetet és embert, aki saját magáról mesélt, arról, hogy egy trauma után hogyan tudott talpra állni, célt kitűzni maga elé és azt tűzön-vízen át megvalósítani azt. Ellenberger Csillát mentorunk mutatta be és hívta meg hozzánk. Magát sportemberként mutatta be, elmesélte, hogy a gimi alatt a tanulás – hogy is fogalmazzunk finoman – nem épp a kedvenc tevékenysége volt. Ezért nem is tanult felsőfokon tovább, azonban több szakmát szerzett. Végül a vendéglátás maradt, harmincöt éve ebben dolgozik. A mozgás lételeme ma is. Azonban öt évvel ezelőtt, 48 évesen, mellrákot diagnosztizáltak nála, súlyos műtét után újra fogalmazta életét. A gyógyulásban az segítette, hogy nagy célt tűzött ki maga elé, „elhatározta”, hogy meggyógyul és a legmagasabb hegyekre is felmászik. Meglepő őszinteséggel beszélt az akkori küzdelmeiről, elszántságáról, amely végül is Afrika majd Európa legmagasabb pontjára juttatta fel. Keményen dolgozott, hogy megteremtse az utakhoz szükséges anyagi biztonságot, és beszerezze az eszközöket. Két évvel ezelőtt a Kilimandzsáróra mászott fel, majd ezt követte a Grúziában található Elbrusz.
Ez utóbbira 2016 óta nem mászott magyar hegymászó úgy, hogy kettős csúcstámadást hajtott volna végre. Csilla most egy társával és a hegyi vezetőjével „megcsinálta”. Elhozta nekünk overállját, magasszárú hóbakancsát, azt a bakancsot is, amiben mászott; megmutatta az interaktív előadása alatt a jégcsákány használatát is. Nem volt szemérmes, amikor arról beszélt hogyan végzi szükségét az ember 5000 méter magasban mínusz húsz fokban. Nagyon szerettük előadását, nagyon megszerettük személyiségét, életútja motiváló volt számunkra.
„Nagyon örülök, hogy itt lehettem. Remélem tudtam legalább egy-két dologban elgondolkodtató lenni a saját példám kapcsán. Bízom benne, hogy ők is találnak az életben olyan tevékenységet, amiért érdemes keményen dolgozni, ami a sok rossz után felüdít, újraindít. Ahogyan többen is megfogalmazták a hallgatóságban: „segít túlélni”. Mert az élet nem egy habos…..de minden rajtad múlik, mert tudom, hogy minden fejben dől el. Márti dalát hagyom búcsúzóul, amit szerintem mindannyian tudunk, szóval, hogy ‘kezdjünk el élni’ ….mert sohasem késő!” Ellenberger Csilla
Csilla a kétórás előadás után rövid ideig velünk maradt, s míg segítettünk pakolni, megmutatta legújabb hobbijában, a cukrászatban tanult műremekeit. Nem lepett meg minket, hogy ebben is ugyanolyan elszánt, meg is beszéltünk, hogy legközelebb, ha hozzánk jön bemutatni merre járt, a tortasütés rejtélyeibe is beavat. Addig pedig készül a következő csúcshódításokra, mert a saját maga állította kihívásnak meg akar felelni: hét földrész legmagasabb pontjait akarja meghódítani.
A második napon bemutattuk egymásnak választott „hőseinket” azokat az értékes embereket, történeteket, melyeket érdemesnek tartunk megismertetni másokkal is. Híres közgazdász, Michelin csillagos séf, igaz történetek alapján készült filmek főszereplői, világhírű sportoló, egy édesanya, képregény író, vagy háborús pilóták tetteit életét ismerhettük meg egymástól. Volt akinek nem élő személy, hanem egy öreg vasúti kocsi jelent értéket, egy remek konstrukció, amelyet az idő kiszorított mára már; de olyan is akadt, aki egy, tisztább és érthetőbb világot megteremtő virtuális teret mutatott be értékként. Majd nagyot sétáltunk, élveztük a természet közelségét, értékeltük az együtt töltött minőségi időt. Vissza szeretnénk jönni, annyi mindent látni és megélni kell még együtt.
Sárközi Péter egy, a második világháborús történet két főszereplőjét hozta el nekünk és ismertette meg velünk. A két vadászpilóta egymás „ellenségei” voltak. Mégis tudtak egymással emberségesen viselkedni. A sérült angol vadászpilótát a német, hírhedten jó Messerschmitt pilóta vezette ki a német légtérből, hogy megmenekülhessen. A két pilóta évtizedekkel később találkozott Kanadában, és fennmaradó életük végéig barátságban éltek. Petinek azért lett ez példa, mert szerinte olyan magas erkölcsi érték, hogy egy kiszolgáltatott embert, soha, semmilyen körülmények között nem bánthatunk, hogy az emberi méltóság megtartása a legfontosabb, és minden körülmények között lehet „embernek maradni.” V. Sárközi Angéla, mentor
„Azért választottam Schumachert példaképemnek, mert mindennél többre becsülöm azt, hogy bármikor, bármilyen helyzetben harcol, legyen az fizikai vagy mentális harc. Tehetségét pedig nem lehet megkérdőjelezni.” Gyurka Péter, Kaposvár 2-es csoport
„Azért választottam Gordon Ramsay-t, mert egy nagy álmát kénytelen volt felülbírálni, de nem adta fel, nem állt le, nem hagyta abba, kitűzött egy új célt, majd elérte, még pedig annyira jól hogy egy világhírű mester szakács lett belőle.” Nógrádi Ádám, Kaposvár 2-es csoport
„Soha nem volt egy kimondott példaképem, mert több emberre is felnézek és tisztelem akár az életútjukat, akár az elért eredményeiket. Legyen az valaki a családból, vagy egy híres ember. De mégis vannak olyan példaértékű személyek a világban, akik egyszerűen megfognak minket. Így jutottam el Stan Lee-hez, a Marvel Univerzum atyjához, aki szegény, zsidó bevándorlóként a semmiből felépített egy olyan ,,képzeletbeli” világot, amit ma majdnem mindenki ismer. Lenyűgözőnek tartom, ahogy a képregényekben az írást és a rajzolás művészetét ötvözik, és valami teljesen új műfaj jön létre. Számomra Lee bebizonyította, hogy nem számít, mit gondolnak rólad mások, vagy ha le akarnak húzni azért, mert egyszerűen csak más vagy. Hiszen, ha van egy ötlet a fejedben, ami elsőre talán szokatlan és csak egy álom, nem jelenti azt, hogy álomnak is kell maradnia. Stan Lee megtanított minket arra, hogy ha az elméd gazdag, te is az vagy, és akkor már semmi sem elérhetetlen, a határ a csillagos ég.” Pretz Jázmin, Kaposvár 2-es csoport
„A világépítésben számomra mindig is az volt a legmeghatározóbb gondolat, hogy ez a világ a maga valóságában, realitásában, azaz a saját keretei között racionálisan és kiszámíthatóan működjön. Bármilyen értelmetlen, nyakatekert ötlete lehet az embernek, ha azt az általa teremtett környezetben jól bele tudja illeszteni. Ez a játékfejlesztés során az egyik legnehezebb feladat, amivel szembe kell néznie az elszánt gyártóknak. Számomra pontosan ezért példaértékű, amit a játék készítői elértek. Ők ugyanis kiragadták egy már ismert világ működtető elveit, és ezekre alapozva építették fel azt az egyedi, soha nem látott mégis sokak számára ismerős kisvárost, amit akár egy amerikai, akár egy hazai településsel is párhuzamba tudunk vonni.” Antal Dominik, Kaposvár 2-es csoport
A kirándulásunk képes beszámolója a galériában tekinthető meg.