Számomra az Önkéntesség, velejárója az életemnek, a mindennapjaimnak. Természetes, hogy segítek a rászorulókon, segítek annak, aki igényli, akár szóval, tettel vagy anyagiakkal, a lehetőségemhez képest.

Mi, akik önkéntes munkát vállalunk, magunk is pozitív változáson megyünk át gondolatainkban, tetteinkben az által, hogy adhatunk, hogy tehetünk valamit, ami másnak örömet okoz. A gyermekeimnek is igyekszem ezt a pozitív gondolkodást átadni, nekik már természetes, hogy részt vegyenek önkéntes tevékenységekben. Bízom abban, hamarosan eljutunk oda, hogy mindenki, aki bármit tehet a másikért, azt belső indíttatásból, kérés nélkül megteszi csupán azért, hogy segítsen, hogy érezze azt a belső bizsergést a szíve körül, látva az örömet, boldogságot, amit ezzel szerzett.

Vallom, ha egy közösség, rendszeresen különféle önkéntes munkát végez, maga a közösség is jobban összetartozó és összetartó csapattá válik, ezért a munkahelyemen is igyekszem népszerűsíteni.

A Csányi Alapítványban a gyermekeknek komoly feladataik vannak. A kitűzött célok eléréséhez, az elvárások maximális teljesítéséhez, a mentorok részéről szükséges a megfelelő körülmények biztosítása. Nem könnyű feladat e mellett a szülők, a családtagok bevonása úgy, hogy mindenki tudja a helyét, a feladatát. Családon belül elsősorban a szülők tudnak példát mutatni, hagyományt teremteni a gyermeknek, ezért nagyon fontosnak tartom a velük való jó kapcsolatot, együttműködést, együtt gondolkodást.
Az alapítványban a mentorok munkáját szeretném könnyebbé tenni a tőlem telhető módon.  Fülöpné Paksi Katalin, Jászberény