Lehalásztuk a kistavunkat
November 9-én a szegedi Közösségi Ház öt lelkes diákja nagy izgalommal látott neki a kerti tavunk lehalászatához. A madáritatásra is használt kis tavunk lehalászatára idén is azért volt szükség, hogy a benne lévő halaink a téli fagyos napokat túléljék. A zord hónapokban a Közösségi Házban elhelyezett akváriumban biztosítunk nekik megfelelő körülményeket.
Egy kis izgalommal és tele kérdésekkel fogtunk hozzá a víz „kivödrözésének”. Elsősorban az érdekelt minket, hogy mennyi halunk maradt életben a tavaszi kihelyezésük óta. Pár hónapja figyelemmel követtük a tó minden rezdülését, azonban a csigákon, szitakötőkön, csíborokon, és apróbb vízi ízeltlábúakaon kívül semmit nem láttunk a vízben. Abban bíztunk, hogy a halaink a tó mélyebb árkában és a vízinövények gyökerei között találtak táplálékot és menedekét (sokszor egy foci- vagy kosárlabda elől is:-). Szerencsére a mi gondolatunk igazolódott be a halainkat a mélyebb részeken találtuk meg (majdnem taljes létszámban).
A lehalászatot a tavalyi évhez hasonlóan a víz kimerésével és leszűrésével végeztük, így minden egyes vízi élőlényt meg tudtunk idén is menteni. Eleinte csak szitakötőlárvákkal, bolharákokkal, csíborokkal, és hátonúszó poloskákkal találkoztunk a szűrő falán. A tó vizének felének lemerésekor azonban az első törpeharcsa is beleakadt a „csapdánkba”. Az első harcsánkon már láttuk, hogy majdnem kétszer akkorára nőt, mint amekkora márciusban volt. Nagy örömünkre ezt a példányt követte még 36 különböző méretű idén kihelyezett egyed, és az első évben kihelyezett négy anyahal.
Sajnálatunkra a két csukánkak és az idén kikelt ivadék törpeharcsáinknak viszont nyoma sem volt. Ez azzal magyarázható, hogy a fiatal törpeharcsák az első nyáron nagyon falánkok és a kannibalizmus sem ritka náluk, így a csukák és a fiatal egyedeken kívűl 20 velük egyidős harcsa is az ők áldozatai lehettek a nyár folyamán.
Miután az összes vizet leszűrtük a harcsáinkat megfelelő mennyiségű hínárnövényzettel a bent előkészített akváriumunkba helyeztük el, a rovarlárvákat és csigákat az újra feltöltött tóba engedtük vissza abban a reményben, hogy tavasszal újra gyönyörködhetünk majd bennük.
Köszönjük Balogh Lajos önléntesünknek a segítségét a lehalászatban és az akvárium előkészítésében.
Mikics Péter
mentor