A Kaposvári Egyetemen jártam
Ma (február 6.) lehetőségem volt ellátogatni a Kaposvári Egyetemre.
Bár 2000-ben alapították, de ebben az épületben csak 6 éve folyik oktatás. Ez egy fiatalnak mondható intézmény mindössze 4 karral (agrártudományi, állattenyésztési, takarmánytermesztési és pedagógiai). Az egyetem épülete igen rendezett és tiszta, nagyszerű felszereltséggel bír és ez igaz a kollégiumára is. A könyvtára fantasztikus, három szinten, témáknak megfelelően található meg a szükséges nyomtatott tudásanyag. Mivel a lovas sport magyar gyökerekre vezethető vissza, az egyetemnek is van saját lovardája, ahol a tanulók tökelétesíthetik ez irányú tudásukat.
Azt hiszem, mondanom sem kell, milyen fantasztikus élmény volt az egyetemen tett látogatás. Már csak azért is, mert az itteni képzés különbözik a mienkétől. Én mechatronikát tanulok a São Paulói Egyetemen (USP). Ez a gépészetet, az elektronikát és az intelligens számítógépes irányítást ötvözi. Az egyetemem Brazília és Latin Amerika egyik legnagyobb egyeteme, méretében a Mexikói Egyetem után következik. A világ legjobb egyetemei rangsorában pedig a 38. helyen áll, így méltán elismert, hasonlóan a Princetoni és Oxfordi Egyetemekhez.
A São Carlosban lévő karon speciális tárgyakat hallgathatok, mint például matematikát, gépészetet, elektronikát, kémiát, fizikát stb. A hely kisvárosnak a mondható hiszen 200.000 és 300.000 közötti a lakosainak a száma. Itt az Ufscar és a UPS egyetemek között választhatnak a diákok, ha a továbbtanulásra kerül a sor. Sasának és Péternek, akik ilyen családias légkörben végezték tanulmányaikat, nehéz volt felfogni, hogy például 2009-ben amikor a felvételire mentem félmillióan írtuk a felvételi tesztet a USP-be való bejutáshoz. És annak ellenére, hogy Kaposvár és az Egyetem ilyen apró (a mi léptékeinkhez mérten), elképesztően gazdag a város kulturális élete, azokhoz a Brazil városokhoz képest, amik négyszer vagy akár többször nagyobbak, mint Kaposvár.
Köszönöm Gombos Péternek a meghívást és a körutat. Természetesen köszönök mindent Sasának is, akiben megszületett az ötlet. Köszönöm a szeretetteljes fogadtatást! Ezúton kívánok további eredményes munkát!
Fernada, AIESEC önkéntes Brazíliából