Advent
Az öröm és a várakozás ideje. Bár azt a már-már hisztérikus és kizárólag a külsőségeket hirdető harsány „ünnepvárást” nagyon nem kedvelem, amivel sajnos nap mint nap találkozhatunk.
Tegnap (december 8.) azonban különös élményem volt a családi napon a Csányi Alapítvány kaposvári Közösségi Házában.
A hosszúra nyúlt munkahét után fáradtan érkeztünk meg. Akinek van kamasz gyermeke pontosan tudja, hogy milyen kiszámíthatatlan reakcióik lehetnek. Attól féltem, hogy a fáradtság a nyűgösség majd rányomja bélyegét a közös délutánra. Véletlenül sem szerettem volna, ha az én gyermekem lenne ünneprontó.
De már az első percekben minden aggodalmam eloszlott. A csoport tagjai szeretettel ölelték meg egymást, körülállták társukat, aki már régóta nem Kaposváron lakik, de visszajár. A folyosón várakoztunk, és önkéntelenül eszembe jutottak gyermekkorom karácsonyai, amikor még nem nyíltak ki a nagy szárnyas ajtók a szobában, ahol a szüleim a fát díszítették. Épp olyan izgalommal vártam most is. Egyszer csak hívogató gitármuzsika szólalt meg, az ajtók kitárultak, bent fenyőillat, mécsesek lángja és egy kisebb „csapat” várt. Az addigi duruzslás elcsendesült, megilletődötten és kíváncsian foglaltunk helyet. Aztán énekelni kezdett az ünnepre verbuválódott kis kórus: egy fiú a csoportból, a mentorunk és egy szülő közülünk.
Már az első hangokból felismertem az egyik kedvenc LGT dalomat, az angyalokról szólót. Vártam, hogy eljöjjenek. S a csoda el is érkezett. A lányom őszinte, támogató mosollyal hallgatta végig. Akinek kamasz gyermeke van, pontosan tudja milyen ritka adomány, hogy a gyermekét ennyire megilletődöttnek, nyugodtnak és lelkesnek látja. Rengeteg szeretettel és odafigyeléssel az arcán hallgatta a dalt, és tapsolta meg az előadókat. Azt hiszem, ez a pillanat sokáig kísér majd. Igazi volt, és valóban ünnepi.
A minap beszélgettünk a mentorunkkal, aki kissé aggodalommal szavaiban fejtette ki, hogy nem tudja, vajon valóban hol van ő a gyerekeink életében. A produkciót hallgatva és a gyermekem reakcióját látva azt gondolom, vannak még életünkben áldott pillanatok, amikor igenis eljönnek az „angyalok”.
A folytatás is az egyszerűség és a nagyszerűség jegyében zajlott. Meglepődés a játszóházban is ért, a fiataljaink egy csoportban nevetgéltek, az összes teát és sütit boldogan kóstolva végig, míg a szülők, (különösen egy apuka is) elmélyülten készítették el a karácsonyi dekorációkat.
Még ahhoz is maradt kedv és erő, hogy szülőként kipróbáljuk, és önfeledten játsszunk az „X-box” nevű játékkal. Együtt kamaszainkkal….
Köszönettel tartozom, megint, sokadszor és mindig. Áldott ünnepeket kívánok a Csányi Alapítvány Vezetőségének, mentorcsapatának, fejlesztőinek, minden tagjának, szülőtársaimnak.
Kircz Ágnes, szülő, Kaposvár 2. csoport