Kicsik és nagyok
Kaposvár 2 csoportjának tagjai, a kicsik is és a nagyok is jeles napokon vannak túl.
A nagyok érettségi bizonyítványukat kapták kézbe a kicsik az első fejlesztő foglalkozáson vettek részt. Nem is akármilyenen, hanem teljesen rendhagyó – de hagyományteremtő szándékkal – pizsama partit szerveztünk az alapítványba kerülteknek. Ahogyan egy „idősebb”: A csütörtök délutáni programunkban szerepeltek ismerkedő drámajátékok, ahol mindannyian együtt, játékosan sok nevetéssel és jókedvvel próbáltunk egymásra figyelni, mentorunk vezetésével. Korábban már mindenki egy kisebb testvért választott magának, vagy azért mert azonos az érdeklődési körünk, vagy azért mert egy iskolába jártunk, vagy egyszerűen szimpátia, valamilyen megérzés alapján Ajándékkal is készültünk mi „régiek”, azokat a csányis pólókat adtuk tovább örökül kisebb társaiknak (aláírva), amelyeket mi már sajnos kinőttünk. A jó hangulatú játékot közös fagyizás, majd a városligeti séta, sportolás követett. Pingpong és a nagy tollaslabda partik voltak a legnépszerűbbek, de közülünk sokan kipróbálták a kihelyezett erőgépeket is. Itt már a kicsik tanították a nagyokat, például „dekapiramisozni”. A pingpong ütővel és labdával való játék figyelmet, türelmet és még több nevetést hozott. Együtt izgulhattunk egymásért. A finom vacsora után csocsopartiktól, beszélgetésektől volt hangos a közösségi ház. Elcsendesülés csak a pingvinekről szóló családi film közös nézése alatt került sor. Mi nagyok ekkor elbúcsúztunk a kicsiktől, akiknek tényleg elkezdődött a pizsama parti és lefekvés ideje. Miközben együtt voltunk, mi nagyok, sokat nosztalgiáztunk, régi jó történeteket és még játékokat is felidéztünk arról, amikor mi kerültünk be az Alapítványba. Nagyon örülök annak, hogy bővült a csoportunk, nagyszerű társakat kaptunk.
Csepeli Nikolett Kaposvár 2.
Ahogyan egy „legifjabb”:
„Eddig nagyon jól éreztem magam, új barátokat is szereztem. Remélem, hogy minden csányis nap ilyen jól fog telni” (Sárközi Emma)
„Itt voltak a Sasa régi tanítványai, mindenki kapott egy pólót a nagy testvérétől és utána játékos foglalkozás volt, ahol megtanították nekünk a nagyok, hogy hogyan fogjunk össze” (Gregor Dóra)
„Egyszóval ez egy gyönyörű nap volt” (Párkányi Péter)