Közgazdász diplomát szereztem pénzügy és számvitel alapszakon
Győző Zalán vagyok, az alapítvány nagybajomi 3-mas csoportjának a tagja. Elérkeztem életem azon pontjához, hogy átvehettem közgazdász diplomámat a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának pénzügy és számvitel alapszakán végzett, három és fél éves munkám gyümölcseként. Ezzel mérlegképes könyvelővé is válhattam.
Az alapítványi életutam 2013-ig nyúlik vissza, ekkor sikerült felvételt nyernem a Csányi Alapítványba, melynek azóta is megbecsült tagja lehetek. Ez alatt a 12 év alatt rengeteg dolog történt velem. Olyan matematika, angol, szövegértés és dráma foglalkozásokon vehettem részt, amiért nagyon hálás lehetek. Ezek mind-mind hasznosak voltak és elősegítették azt, hogy az általános iskolában és a gimnáziumban tanultak mellett sokkal több tudást is elsajátítsak. Nem tagadom, nem egyszer éreztem megterhelőnek ezt a sok ingert, viszont mindig tudtam, hogy egy nagyobb cél vezérel és amíg csak lehet, tanulnom kell, haladnom kell az utamon. Ezt ugyanis, valóban, senki nem veheti el tőlem, és ha az ember küzd, nem adja fel, szinte bármit elérhet.
Az alapítvány által rengeteg, olyan helyre eljuthattam, ahova különben esélyem sem lett volna. Nagyon sokat jelentenek ezek a közösséget összekovácsoló kalandok egy gyermek életében, ezek mellett eltörpül a honvágy és befogadhatóvá, értékelhetővé válik az a segítségnyújtás, melyet kap. Voltam Sarlóspusztán, Tokajban, eljutottam Balatonszemesre, Veszprémbe, Telkibe, Zánkára, az Őrvidékre, illetve olyan történelmileg fontos helyeket is meglátogathattam, mint Sárospatak, vagy éppen Kőszeg. A túrák és élmények mellett jelentős oktatást is kaphattam ezeken a különböző, festői tájakon.
A közösség, amelybe itt belekerül az ember, rendkívül értékes. Tulajdonképpen azt lehet érezni, hogy részesei leszünk egy új osztálynak, miközben ez több annál, hiszen négy évnél sokkal tovább köt össze minket ez a hely. Ezek azok a kapcsolatok, amelyeket, ha megbecsülünk, egy életen át kitarthatnak. Emellett a mentorral való kapcsolatot is fontos kiemelni. Mentorom személyében, Roland bácsiban, úgy érzem, hogy nem csak egy tanárt kaptam, akire felnézhetek, hanem egy barátot is, akihez bármikor fordulhatok. Sőt, kölcsönösen taníthatjuk egymást, ami rendkívül sokat tud jelenteni. Dr. Radoszáv Miklós Operatív Igazgató is sokat segített nekem, többi társam mellett volt ideje az én támogatásomra is, végig követte utamat és fejlődésemet. Ki szeretném még emelni Csányi Erika Elnökasszonyt és Csányi Sándor Elnök Urat is, aki nélkül ez az elmúlt 12 év eseménydús és élménygazdag léte nem jöhetett volna létre. Amellett, hogy létrehozták ezt a támogató közeget, folyamatosan bebizonyítják, hogy érdemes támogatni a fiatalokat, és, hogy jobb adni, mint kapni.
A diákok és az Alapítvány kapcsolata azonban ennyiben nem áll meg. Annak egy töredékét, amit kapunk, vissza is tudjuk adni közösségi munka keretén belül. Alapítványi éveimet tekintve nyugodtan állíthatom, hogy mérföldkőnek számít az, amikor megjelentek az életemben kisebb csoporttársaim. Végzettségem révén amúgy is szeretem a matematikát, viszont az, amikor meglátok valamit egyes gyerekekben, és azt érzem, hogy nekik utat kell, hogy mutassak, meg kell próbálnom azt, hogy feszegessem a határaikat és megszerettessem velük a matematikát, az felbecsülhetetlen.
Az Alapítványtól kapottakat, bár lehetetlen, de próbálom valamennyire visszaadni, és ezt, ennyi idősen, nem teherként élem meg, hanem egy olyan kötelességként, melyet bármikor szívesen végzek. Ahogyan nekem is segítettek, úgy a következő korosztályoknak is szükségük van segítségre, és megéri a sok munka, hiszen esély van arra, hogy a gyerekek sokkal könnyebben elérjék az álmaikat. Arról nem is beszélve, hogy a jövőben, a velük létrehozott jó kapcsolatok is tovább bontakozhatnak, mindig számíthatunk egymásra.
Ezek azok a dolgok, amelyeket én az alapítványtól kaptam, és amik hozzájárultak ahhoz, hogy most az az ember vagyok, aki. Ezt nem lehet eléggé megköszönni. Itt azonban még nem ér véget a történetem. Folytatom tanulmányaimat pénzügy mester szakon, és ahogyan az elmúlt tizenöt és fél év tanulásában, ezután is próbálom a maximumot kihozni magamból és minél szebb eredményeket elérni. Arról nem is beszélve, hogy folytatom a mentoromnak és a kisebb csoporttársaimnak való segítségnyújtást. Győző Zalán, NB3-as csoport