Interjú Karácsonyi Gellérttel és Karácsonyi Katával
A Csányi Alapítvány támogatottjai, Karácsonyi Gellért és Karácsonyi Kata is a magyar válogatottat tagjai a 2024-es Sakkolimpián. A két fiatal sportoló kiemelkedő eredményeinek köszönhetően lehetőséget kapott arra, hogy Magyarország színeiben mérettessék meg magukat a világ legjobbjai között. A nyáron készült velük interjú, amelyben a felkészülésük hátteréről, céljaikról és arról meséltek, hogyan kezdtek el sakkozni.
KARÁCSONYI GELLÉRT INTERJÚ
Készítette: Trixler Zsófi
Hadd gratuláljak az olimpiai kvalifikációdhoz! Miképp sikerült a bravúr?
Köszönöm! Hatalmas álmom vált valóra, hiszen ez eddigi karrierem fénypontja! Majd mesélhetem az unokáimnak, hogy a nagypapa sakkozott a 2024-es olimpián. Óriási megtiszteltetés, hogy 2024-ben Magyarország fogja rendezni a Sakkolimpiát. A szervező ország három férfi csapatot is indíthat. Az elmúlt egy évben már köztudott volt, hogy a harmadik csapat egyfajta utánpótlás válogatottként, U25-ös korosztályból kerül kiválasztásra. Júniusig nem igazán mentek jól a versenyek, kezdett reménytelennek tűnni a helyzetem, de elérkezett az utolsó megmérettetés, ahol hatalmas eredményt értem el. Július elején volt a hivatalos kerethirdetés és ezzel a teljesítményemmel biztosítottam a helyem az U25-ös csapatban.
Ezek szerint nyomás alatt jobban teljesítesz?
Úgy gondolom, hogy nem teljesítek jobban, de ami fontosabb, rosszabbul sem.
Támogató közeget tudhatsz magad mögött?
A családom nagyon szurkolt és támogatott, látszott rajtuk, hogy boldogok és büszkék rám, amikor kiderült, hogy beválogattak a csapatba. Ez természetesen számukra is siker. Szintén köszönettel tartozok az edzőimnek, akik lelkiismeretes munkájukkal egyengetik az utam. Továbbá hálás vagyok az Alapítványnak is, hiszen jelentősen hozzájárul a sikereimhez, hogy csányis diák vagyok.
Hogyan?
A sakk egy nagyon összetett sport és sok minden kell a sikerhez: tehetség, szorgalom, kitartás. Ezek mellett sajnos, vagy nem sajnos a jó edzők és a jó versenyek is elengedhetetlenek. Elő kell teremteni a megfelelő körülményeket, az Alapítvány ebben is nagyon sokat segít nekem. Edzéstámogatásokat kapok, amikért nagyon hálás vagyok.
Sőt, mi több az Alapítvány sakkcsapatában is játszottál már. Mesélsz a legnagyobb eredményetekről?
Amikor kitört a Covid, Spanyolország kezdeményezett egy online sakkversenyt, amin a Csányi Alapítvány is indult, sőt bejutott a legjobb 12 csapat közé. A döntőt Dubaiban rendezték meg az Expo Világkiállításon. 9 fő kellett a csapathoz, de csak 5-en jelentkeztek. Mi pedig pont 4-en vagyunk testvérek, így Polgár Judit bátorítására csatlakoztunk a kerethez, amellyel azóta több rendezvényen is részt vettünk.
A klasszis sakkozónő mindig a szívén viselte a sorsotokat?
Abszolút! Régóta tartjuk a kapcsolatot és nagyon sokszor gondol ránk, a mentorprogramjának is tagjai vagyunk. Az általa szervezett Világsakkfesztiválon már több ízben megfordultunk, tavaly a testvéremmel, Katával négykezes szimultánt adtunk. Másnap egy online versenyen is játszottam, ami szintén a Világsakkfesztivál keretei között került megrendezésre.
A tanítványi perspektíván túl a tanítói oldalt is szép lassan elsajátítod, mivel az S10 Akadémia sakk kurzusa a te neved alatt fut. Mit ad neked, hogy foglalkozhatsz az egyetemistákkal?
Nagyon jó a társaság, elég családias. Szerintem tök jó, hogy úgy is szívesen foglalkoznak a sakkal, hogy nekik ez csak hobbi. Örömmel tölt el, hogy viszonozhatom az Alapítvány támogatását, és hozzájárulhatok kortársaim fejlődéséhez úgy, hogy közben még jól is érezzük magunkat.
Bizonyára sokak számára vagy példakép, de kire nézel fel a legjobban a sakkvilágban?
Leginkább Vladislav Artemievre, aki egy orosz sakkozó. Tetszik a stílusa, nagyon pozíciós játékot képvisel, korrekt sakkot játszik, nem blöfföl. 2018-ban játszottam a felnőtt Blitz Európa-bajnokságon, – a blitz parti gyors, ott 3-3 vagy 5-5 perc gondolkodási idő van (a szerk.) – ahol volt lehetőségem összekerülni vele. Ő volt akkor a Blitz világranglista negyedik helyezettje. Természetesen kikaptam, de ettől még egy örök élmény marad számomra. A másik példaképem pedig a holland Anish Giri, aki a sakk-karrierje mellett kiegyensúlyozott magánéletet él a feleségével és gyermekeivel, én is erre törekszem most és a jövőben is.
Az “örök” neveknél maradva, ha bárkivel játszhatnál egy partit, ki lenne az?
Mennek a viták, hogy ki a világ legjobb sakkozója, általában 3 név szokott felmerülni: Bobby Fischer, Garri Kasparov és Magnus Carlsen. Ha leültetnénk a legjobb formájukban lévő játékosokat valószínűleg Carlsen nyerne, mert nagyon sokat fejlődött a sakk az elmúlt évtizedekben, de talán Fischerrel játszanék, mert az eléggé elképzelhetetlen, ő már történelem. Carlsennel pedig akár még össze is kerülhetek egy versenyen.
Ugyanakkor te mégis Anish Girire nézel fel a leginkább, aki jól össze tudja egyeztetni a sakkot a magánéletével. Magaddal szemben vannak kétségeid?
Családcentrikus embernek tartom magam és fontos számomra, hogy a magánéletem is rendben legyen. Sokkal előrébb van, mint a sakk, a karrier vagy bármi ilyesmi. Fontos a jó időbeosztás. Az általános aranyszabály mindig igaz: az embernek arra van ideje, amire szeretné, hogy legyen. Rengeteg világhírű embernek van kiegyensúlyozott magánélete, ezért úgy vélem, hogy nekem is sikerülhet.
Nálad a sakk és a magánélet kéz a kézben járnak: A testvéred Kata hasonló helyzetbe került az Olimpiát illetően. Kiért szorítottál jobban, érte vagy magadért?
Nehéz kérdés, mert egymástól teljesen függetlenül versenyeztünk. Ő is az utolsó versenyén bizonyított, hozzám hasonlóan. Szurkoltunk magunknak és egymásnak is. Kata szeretne profi sakkozó lenni és ebből megélni, az a célja, hogy hosszú távon válogatott sportoló legyen. A női mezőnyben nincs akkora verseny, a jövőben valószínűleg stabil válogatott lesz. Nekem ez inkább egyszeri, mintsem hosszú távú lehetőség. Természetesen mindent megteszek, hogy a legjobbat hozzam ki magamból.
A továbbiakban a sakkot inkább hobbi-verseny szinten képzeled el?
Sosem szerettem azt mondani, hogy nekem a sakk egy hobbi. Már 16 éve sakkozok és még legalább 50 évig tervezek. Elsősorban nem ebből szeretnék megélni, járok egyetemre, de örömet okoz. A nagymesteri cím a következő célkitűzésem. Próbálok több lábon állni, egymás mellett megtartani a civil életemet, valamint a sakkot.
Ez összeegyeztethető hosszútávon?
Egyre nehezebb. Általános iskolában még nagyon könnyű volt, mert magántanuló voltam és nem kellett sokat tanulni. Egyetemen már nehéz, picit egymás rovására mennek, de úgy érzem, még bírom. Munkahely és család mellett valószínűleg még nehezebb lesz. Egy biztos: annyi türelmem és energiám mindig lesz, hogy tudjak versenyezni.
Mit tanulsz? Miben szeretnél dolgozni?
Gazdaság- és pénzügy- matematikai elemzői szakon tanulok. Közgazdász leszek, érdekelnek a pénzügyek és a gazdaság. Van még három évem, hogy eldöntsem, konkrétan mivel is szeretnék foglalkozni, de ha elmegyek Erasmusra, akkor még több is.
Tovább bonyolítja a helyzeted az Erasmus? Hogy tervezel sakkozni?
Nem olyan nehéz, abban az országban is tudok csapatbajnokságon játszani, mint idegen légiós. Én alapból is már inkább külföldön versenyzek, mert Magyarországon nincs olyan sok erős verseny. Szóval abszolút megoldható. Az edzések tekintetében pedig normál esetben is skype-on történik a felkészülés. Így is hatékony.
A profi sport, a tanulás és a magánélet menedzselése bizonyára egyre komplikáltabb, főleg, hogy olimpiai kerettag is lettél. Mindez mennyiben érinti a fizikális és mentális egészséged?
Most állandóan az olimpiára készülök. Lesz két edzőtáborom, ahol egész nap sakkozok, emellett egyénileg és az edzőimmel is készülök. Augusztusban lesz egy versenyem is Hollandiában. Ez egy fontos felkészülési verseny, ahol a motivációval nem lesz gond és remélem, hogy a felkészültségemmel sem. Jó hangulatot teremt, hogy nyaranta mindig van legalább egy verseny, ahova a családdal együtt utazunk. Mivel a tesóim is sakkoznak, ez egy tök jó családi program. Most Hollandiába megyünk, egy picit előbb érkezünk és később jövünk, hogy tudjunk nyaralni is. Nagyon örülök, hogy a sakk révén van egy plusz kapocs a családban, hiszen erről mindig tudunk beszélgetni és összetart bennünket.
Karácsonyi Kata interjú
Készítette: Palotai Benjámin
Térjünk át a sakkara. Hogyan kezdtél el sakkozni?
A Gellérten keresztül, Ő volt az első, aki elkezdte. Nagyon kicsi voltam és láttam, ahogy hazajön a sok nyereménnyel, és ez milyen menő. Ezután gondoltam, hogy nekem mindenképpen meg kell tanuljak sakkozni, nyilván kicsiként nagyon magával ránt ez az egész világ, főleg mert mi 4-4,5 éves korunkba elkezdtük, szóval a sikerek is gyorsan jöttek, amik nagyon motiválóan hatottak ránk, hogy tényleg ilyen fiatal korban sok jó eredményt fel tudtunk mutatni.
Mit szeretsz benne nagyon?
Egyrészt azt, hogy nem számít a kor, a nem, a fizikai állapot, tényleg csak az, hogy a táblát ki lát többet meg jobban. Hiába játszok egy 60 éves bácsival, ugyanannyi esélyem van ellene. Olyan izgalmasok tudnak lenni a partik, pedig kívülről nagyon sok mindenkinek unalmas, de aki benne van annak tényleg izgalmas nagyon.
Nyilván az évek során ez több lett, mint egy hobbi, már női mesteri címet is szereztél. Mikor jöttél rá, hogy ebben több van?
Több korosztályos országos versenyen jártunk már, és pl. 8 évesen én a fiúk között versenyeztem plusz kihívásként, 11 fordulóból 11-et nyertem és lettem első, talán ez volt az első nagyobb siker számomra még nagyon kicsiként, és hogy innentől még komolyabban veszem.
Egy heted hogyan néz ki, milyenek az edzéseid?
Nekem jelenleg 4 edzőm van, mind a négyen nemzetközi nagymesterek és általában egy edzés az ilyen 2-2,5 óra és mindenkivel be van osztva, hogy most mire koncentrálunk inkább, a megnyitás, a partinak az eleje, a középjáték, ott sokszor ahogy számolunk előre külön ilyen feladványok vannak, vagy pedig így a végjáték, amikor már alig van figura a táblán. Az ritkán van, hogy így egymással egy az egy ellen játszunk, mert ők azért sokkal erősebbek nálam, inkább csak így kinézünk egy-egy ilyen kisebb részt és akkor arra koncentrálunk és azt elemezzük.
Ezeket tudod alkalmazni a versenyen?
Igen, sokszor van, amikor így eszembe jut valami olyasmi, ami edzésen elhangzott, és akkor azt próbálom beleépítem a sakkjátszmába és akkor így hasznosul az a korábbi anyag. Meg az is nagyon hasznos, hogy például a legutóbbi verseny után most hazajöttünk, és akkor másnap már volt egy edzésem, ahol az edzőmmel megnéztük az összes partimat, és ő mondja, hogy “hát ez nem volt itt jó, ezt így kellett volna csinálni”, és akkor ebből is tanulok, hogy kijavítjuk a hibáimat.
Először is szeretnék gratulálni az olimpiai csapatba kerülésért, mikor érezted úgy, hogy reális esély lehet neked ez?
Elég hullámvasút volt ez az egész olimpiai csapatba való kerülés, mert még egy másfél éve nagyon úgy gondolkodtam, hogy ez tök nagy esély, hát én simán bekerülök, minden jó lesz, viszont volt egy időszak, amikor megint nagyon megtorpantam a sakkban, és nem tudom kb. egy éven keresztül ugyanazon az élő ponton voltam, nem tudtam egyszerűen feljebb jutni. Akkor meg nagyon úgy tűnt, hogy hát ez mégse fog összejönni. Igazából egészen május-júniusig úgy tűnt, hogy ez nagyon necces, hogy én ide bekerüljek. De volt most egy 3 nagyon jó versenyem és ennek köszönhetően olyannyira felnyertem magam most élő pontszámba, hogy így teljesen egyértelmű lett, hogy akkor mégiscsak bekerülök.
Akkor nem ért annyira váratlanul?
Hát pont az volt a mázlim, hogy a csapathirdetés az ezután a tényleg kimagasló verseny után volt (3 éve nem volt ilyen versenyem, úgyhogy tényleg szerencse is volt). Előtte mindenki azt mondta, hogy simán bekerülök, ez már tuti fix, ezután már biztos, de én mégis csak úgy voltam, hogy jó azért várjuk ki a végét, azért még ne bízzam el magam teljesen. De azért számítottam rá én is.
Milyen érzések voltak benned?
Hát igazából nekem az egyik edzőm viszonylag komoly ember, szerepe van így a Sakkszövetségbe, és akkor ő már így szivárogtatta kicsit felém, hogy azért ez így meglesz. Igazából amikor megtudtam hivatalosan az az volt, amikor a csapatkapitányunk felhívott telefonon és akkor ő mondta el. Kicsit vicces sztori, hogy csak így random felébredtem, mert előtte késő este értem haza és akkor nem állítottam ébresztőt, hanem csak alszok, ameddig alszok, és akkor nagyjából ilyen dél körül volt, hogy csak így felébredtem magamtól és akkor így ránéztem a telómra, és akkor látom, hogy egy nem fogadott hívás. Megnéztem, hogy mikor és pont egy perce és akkor látom, hogy a csapatkapitány. Hát ezt nem hiszem, hogy pont alszok nem igaz. Gyorsan visszahívtam nagy stresszbe és akkor mondta, hogy ez már hivatalos.
Kinek mondtad el először?
Szerintem a szüleimnek, jöttem le a földszintre és újságoltam, hogy most hívtak.
Mi volt a reakciójuk?
Hát nagyon örültek, sőt aznap este pezsgőt is bontottunk a családdal, aztán koccintottunk, meg amikor kiderült Gellért sikere is, akkor egy étteremben ünnepeltük meg.
Ez mind érettségi évében történt, hogy bírtad a kettős terhelést?
Nagyon nehéz volt, hogy most mind a kettőre figyelni kell, mert hát egyszer van olimpia Budapesten és egyszer is érettségizek. Igazából érettségire év közben igyekeztem tanulni azért, hogy ne mindent az utolsó pillanatban kelljen. Nyilván közvetlenül az írásbelik előtt azért a fő fókusz az egyértelműen az érettségin volt, és hát szerencsére szerintem elég jól sikerült. Úgyhogy, ha végül valami baj történik a sakkal, akkor arra is teljesen nyitott vagyok, hogy majd elmenjek egyetemre.
Hogyan készültök a Sakkolimpiára?
Ugye nekünk ilyen női edzőtáborok voltak. Az mindenképpen egy nagyon nagy élmény volt számomra, mert hát én nem is voltam még ilyesmin ezelőtt és tényleg annyira nagyon jó volt, hogy ilyen nagyon profi nőkkel vagyok körbevéve. Naponta talán ilyen 7 órákat bőven sakkoztunk, volt velünk ott lent 3 edző és akkor kis csoportokba mentek a játszmák.
Családon belül megy azért a versenyzés?
Biztosan, de szerintem egy ilyen nagyon egészséges szinten. De nyilván a másik sikerének mindig örülünk, úgyhogy csak így a kellő szinten.
Ki áll most a legjobban közületek?
Összességében a Gellért a legerősebb közülünk, neki van magasan a legtöbb élő pontja. Talán ugye a Luca meg a Bánk, ők vannak nagyon közel egymáshoz. Viszonylag van egy nagy különbség a Gellért és köztem, aztán köztem és a Luca-Bánk között, viszont ők ketten egymáshoz nagyon közel vannak, úgyhogy talán köztük szokott lenni néha versengés.
Van példaképed a sakk világából vagy akár azon kívül is?
Hát nyilván Polgár Judit. Azért szerintem minden női sakkozónak egy mintapélda, mert tényleg az hát megismételhetetlen, amit ő tett meg ameddig ő eljutott, úgyhogy ő mindenképpen egy ilyen példakép, szóval talán őt mondanám.
Ha bárkivel leülhetnél egy partira, kit választanál? (Akár nem élő is lehet)
Hát aki nagyon kedvenc sakkozóm az a Mihails Tāls, világbajnok. Ő világhírű volt arról, hogy mennyire ilyen izgalmasan, élesen és taktikusan játszott.
Család miben segít?
Nagyon hálás vagyok a szüleimnek, hogy ők azért rengeteg energiát és pénzt beleraknak. Nyilván így a lelki támogatást is teljesen maximálisan megkapom tőlük. Nagyon sokat segít, hogy akár ilyen kisebb kudarc után segítenek így visszahozni a valóságba. Úgyhogy ilyen pszichológusok meg menedzserek is egyben.
Mi a legjobb dolog számodra a sakkban?
Nyilván a legjobb, amikor nagy siker van és nyersz, felállsz a dobogóra, szól a zene és a kezedben ott a kupa. De, ami így nagyon izgalmas része az nyilván a versenyzés, szóval az itthoni edzések, meg tanulás az a kicsit dolgosabb része. Azért az izgalmas pedig nyilván az, amikor élesben játszol már, amikor ott ülsz a sakktáblánál. Talán így ezt a 2 mondanám.
Legnehezebb dolog számodra sakkban?
Hát most a problémám az időzavar, ugye van egy ilyen korlátozott idő, ami rendelkezésünkre áll egy partinál és én sajnos előszeretettel csinálom azt, hogy nagyon elgondolkozom az elején ezt az időmet, és a végére már nagyon össze-vissza kell kapkodnom. Szóval ez egy rossz szokásom, hogy rosszul osztom be az időmet.