A zene, az kell….
Október utolsó hétvégéje bizonyára mindig emlékezetes marad Debreceni Áron számára. Valószínűleg nem csak neki, hanem nekünk, a barátainak is, akik vele lehettünk ezen a jeles napon. Áron október 27-én Londonban ünnepélyes keretek között dalszerzőként vehette át egyetemi oklevelét. Zenei alapképzését az Institute of Contemporary Music Performanc-on végezte.
A brit főváros forgatagában több napot töltöttünk, így volt idő arra, hogy Áron személyesen mutathassa meg azokat a helyeket, amelyek különösen fontosak voltak számára.
Hiszen – elmondása szerint – a nagyváros, a világ egyik legnagyobbja, sok kihívást jelentett neki, amikor idekerült. Gyakran érezte magát magányosnak, eleinte a nyelvi nehézségek, a más kultúra is feladta a leckét az érzékeny, művészetbarát fiatalembernek. Az itthoni, hátországbeli óriási támogatás nélkül mindez – saját bevallása szerint – semmiképpen nem sikerülhetett volna. Soha nem elég elégszer elmondania, mennyire hálás mindezért. Igyekezett ezt személyesen is elmondani Csányi Erikának a Kuratórium elnök asszonynak és Alapítónknak Dr Csányi Sándor úrnak, akik egy találkozóval is megtiszteltek bennünket, a diploma megszerzése alkalmából az angol fővárosban.
S hogy mit érez ilyenkor egy mentor? Vagy mennyire boldog az édesanya, hogy gyermeke álmának megvalósulását láthatja? Tényleg rendkívül nehéz szavakkal konvertálni A mentor csak egyszerűen boldog és rendkívül büszke. Egyfelől, hogy ismerheti, nevelhette Áront (remélem tudta), hogy egyedülálló csapatban dolgozhat, ahol nagyszerű emberek jóvoltából a gyermekeket a teljesség elérésében segíthetjük.
Anyaként pedig „a legszebb napként éltem meg, amikor a sok küzdelem után beteljesült az álom, amely a segítség és az ő kitartása nélkül nem valósult volna meg”. (Gelencsér Piroska)
„Nem is volt kérdés, hogy ott akarok lenni vele Londonban, és ünnepelni. Áronnal már a bekerülésünk óta nagyon jó barátok vagyunk, bármikor számíthattunk egymásra. Nagy büszkeséggel tölt el csoporttársaim sikere, közülük többen is külföldön tanultak, és úgy gondolom, ez egy óriási dolog. Megismerték az ország dolgait, más kultúrába csöppentek, és végig is csinálták, hogy aztán a lehető legtöbbet hozzák ki magukból. Büszke vagyok mindenkire, most különösen Áronra. Gratulálok!” (Trixler Szabó Péter, Kaposvár 2-es csoport)
„Rotterdamból utaztam Londonba, hogy együtt ünnepelhessünk. Büszke vagyok, szeretem, hogy a világ kinyílhatott számunkra. Köszönet érte. Jó, hogy más álma is megvalósulhatott, az enyémmel együtt. Hiszen én is külföldön szerezhettem meg mesteroklevelemet, és szerezhetek szakmai tapasztalatokat Hollandiában.” (Kollárovics Petra, Kaposvár 2-es csoport)
„Nagyon örülök annak, hogy Áron is csatlakozott a diplomás csányisok köréhez, és annak is, hogy az alapító és családja is megtisztelte őt jelenlétével. Én is jól éreztem magam az úton. Felfedezhettünk néhányat London kevésbé ismert helyei közül, egy kicsit belecsöppenhettünk az ottani társasági életbe, ugyanakkor a kulturális javakat sem vetettük meg.” (Palkó Richárd, Kaposvár 2-es csoport)
„Mit is mondhatnék most, amikor az eddig életem egyik sarokpontjához érkeztem?! természetesen először azt, hogy éljen a rock and roll! Jó érzés, hogy kitartással, támogatással sikerült eddig eljutnom. Folytatódik az „utazás”, mert vannak még terveim, további álmaim, amelyek persze a zenéhez kötődnek. Szeretnék tovább fejlődni, minden tekintetben. ” (Debreceni Áron, Kaposvár 2-es csoport)