Pamela búcsúzik Jászberényből
Ma volt az utolsó napom itt Jászberényben, ami nagyon elszomorít (január 25.). Arra ébredtem, hogy meglepetésekkel várnak az ajtónál a lányok, amiket magammal hazavihetek. 🙂
Nekem nagyon nagy dolognak számított: egy közös fotót kaptam keretben és egy bögrét, amiből minden reggel megihatom a kávémat. Aztán a szállásom háta mögött építettünk egy hóembert, akkora móka volt, mert ezelőtt ilyet sohasem csináltam. Rengeteget fotóztam. Majd ebédeltem és Judit elmagyarázott mindent, hogy hogy is fog menni a vizsga. Igazán élveztem, eddig én ültem a másik oldalon és most én is kérdezhettem és biztathattam! Jó volt tanárnak lenni és jó volt a másik három tanárral lennii (Judit, Jutka, Andris) nagyon sokat kapnak tőlük a fiatalok. Az egyik barátom Gabi angolja is sokat fejlődött amióta itt vagyok és egyfolytában beszélgetünk. Jó ezt megtapasztalni, hogy ennek én is részese voltam. A nap végén, amikor a vizsgának vége volt, értékeltük a gyerekeket és aztán a mentorok behívtak az irodába. Egy apróságot adtak át és megköszönték a munkámat, de igazából én vagyok az, aki mindenért köszönetet kell, hogy mondjak: a sok szeretetért, a vendéglátásért, az ellátásért, a gyerekekért, akik egyszerűen csodásak. Hiányozni fognak az itt töltött napok, vissza kell jönnöm ide egy nap! Holnap egy új helyen kezdek az Alapítvány falain belül, ami örömmel tölt el. Mindent köszönök Nektek! 🙂
Pamela AIESEC önkéntes Brazíliából
Nyolc körül indult a napom (január 21.). Ma Szolnokra utaztam, ami kb 45 percre van innen. Itt egy osztályt látogattam meg, de nem tudtam megmutatni a prezentációmat, mert nem volt meg a szükséges felszerelés az osztálytetemben. Így beszélgettünk, ez igazán izgalmas volt sok érdekes és vártalan kérdést kaptam. Egy biztos mindenki aktív volt és nagyon érdeklődő. Ezután a másik osztályban az országomról, kultúráról számoltam be. A tanár nagyon lelkesen hallgatott, azt hiszem jó benyomást tettem rá is. Lasagne-t ebédeltem, amit nagyon szeretek. A lányokat pedig megajándékoztam egy kis figyelmességgel, amit Brazíliából hoztam. Volt nálam egy brazil zászló is, amire ráírták a nevüket és ezt én tudom magammal hazavinni, hogy mindig velem legyenek. 🙂
Szerda (január 20.) ismét újabb izgalmak elé állított. Az órán, amin részt vettem a gimnáziumba teljesen más felépítésű volt, mint a mi óráink Brazíliában. Nagyon izgalmas és érdekes volt. Mi ilyen dolgokat nem szoktunk játszani. Nagyon ügyesek voltak a fiatalok és mindet lefordítottak, amit a tanár mondott, így könnyű volt bekapcsolódni a játékba és együtt dolgozni velük. Gyorsan elszaladt az idő, így ebédelni mentünk a lányokkal, akik nagyon közel állnak a szívemhez. Igen kedvesek, vidámak, beszédesek. Délután találkoztam az Alapítvány gyerekeivel és táncórára mentünk. Tudtam, hogy szeretnek táncolni, de nem azt hogy ennyire és arra sem számítottam, hogy ilyen jók benne! 🙂 Annál is fontosabb élmény volt, mert a tánc a hobbim! Igazán tökéletes befejezése volt ez a napnak.
Közeleg az Alapitványi nyelvi verseny szóbeli vizsgája, amelyre nagyon jó gyakorlás Pamelával beszélgetni angolul. Kedden, január 19-én suli után a Közösségi Házban találkoztunk vele. Először beszélgettünk mindenről, társasoztunk, később elmentünk bowlingozni. Nagyon jól játszott.
Nevettünk nagyokat, magyaráztunk egymásnak angolul. Egyikőnk sem profi játékos, hiába a jól megtervezett gurítás, a golyó néha érthetetlen fordulatokat tett a pályán. Hol semmi, hol tarolt. A játék után egy kis sütizés a cukiban, és már ránk is esteledett. Jó érzés, hogy szinte bármiről tudtunk angolul beszélgetni. Nem csak jól éreztük magunkat, de a nyelvet is gyakoroltuk.
Nagy Dávid, Bolyós Roland Jászság 1.
Nyolc körül ébredtem és fél 10 kor már a gimnáziumban voltam. Szerencsém volt, hiszen az intézmény az Alapítvány szomszédságában volt. Nagyon impozáns épület. A brazil iskolák teljesen másként néznek ki nincsen, karakterük nem néznek ki jól, magunk között szólva. Izgalmas volt beszélgetni a fiatalokkal az iskolában. Az első órán Brazíliáról meséltem, beszéltem az anyanyelvemen megmutatva nekik, szót ejtettem kultúránkról és persze bemutatkoztam. Igen visszahúzódóak voltak, koruk ellenére (17-18 év), de amikor viccelődni kezdtem feloldva a hangulatot, ők is nyitni kezdtek felém. Innentől kezdve sokkal nyitottabbak voltak és én is jobb kedvű, hiszen igazi párbeszéd és beszélgetés kezdődött. A másik osztály, akit meglátogattam arról mesélt, hogy vizsgára készülnek. Így amivel készültem félretettem és a történelemről kezdtünk el beszélgetni. Nagyon érdeklődőek voltak a brazil történelem iránt. Ezt követően ebédelni indultunk és a délutánt bowlingozással zártuk.
Pamela, AIESEC önkéntes Brazíliából
Szombaton, január 16-án, egy újabb izgalmas napon vehetett részt a Jászság 3-as csoportja és a brazil önkéntesünk: Pamela. Ellátogattunk a Jászberény melletti Sasközpontba, ahol a madarak megtekintése mellett madáretető és eleség készítésre is volt lehetőségünk. Nagyon sokat nevettünk miközben barkácsoltunk. Még Pamela is szívesen segített. A központban a sasok védelméről szóló rövid filmeket láthattunk, és persze nem hagytuk ki a játszóházat sem! Nagyon jó hangulatban telt el az ott töltött idő.
Ebéd után a közösségi házban Pamela előadását hallgathattuk meg Brazíliáról és eddigi utazásairól. Nagyon érdekes volt egy ilyen távoli ország megismerése. Sok kérdésre kaptunk választ mindezt persze angolul!
Kispál Kitti Jászság 3.
Lenyűgöző előadáson vettünk részt a MÜPA-ban január 13-án. Lehetőségünk nyílt arra, hogy Purcell: Tündérkiralynő című előadásának részesei lehessünk, amelyben Kalafszky Adriana, a Csányi Alapítvány támogatottja énekelte a szoprán szólót. Adriana hangja mindenkit elkápráztatott. Az előadás felejthetetlen élményt nyújtott mindenki számára, nem gondoltuk volna hogy egy opera így magával tud ragadni bennünket. Velünk tartott Pam is, brazil önkéntesünk, akinek szintén nagyon tetszett a darab. Ezelőtt még csak televízióban volt lehetősége megtekinteni hasonlót. Hálásak vagyunk az Alapítványnak, hogy itt lehettünk. Köszönjük a lehetőséget, hogy Budapestet is körbejárhattuk és a nevezetességeket megtekinthettük a következő napon.
Bugyi Gabriella, Kalla Andrea, Pamela
Ma (január 11) volt az első igazi napom az Alapítványnál. Néhány fiatal kíséretében mentem el ebédelni, akik annyira, de annyira kedvesek voltak hozzám. Megmutatták az iskoláikat és ping-pongoztunk is! Látnotok kéne, ahogy mindenben segítségemre vannak anélkül, hogy kérném őket: az étel rendelésen túl, a vásárlásban. Olyan lendületesen, tudásuk legjavát adva beszélnek velem angolul, pedig csak tanulják a nyelvet. Fantasztikus!
A nap folyamán egy másik csoporttal, ahol idősebb diákok tanulnak angol órán vehettem részt B2 szinten. Az óra elején megismerkedtünk egymással, kérdezhettek tőlem, rólam és Brazíliáról.
Azt el is felejtettem említeni, hogy hogy egy nagyon kedves meglepetéssel indult a napom, amit Lilitől kaptam. Annyira jól esett, amikor kopogtak az ajtómon, csak azért, hogy megkérdezzék, hogy is vagyok, és minden rendben van e. Kedvesen invitált, hogy van e kedvem elmenni a tánc órájára. Hát lehet erre azt mondani, hogy nem. Természetesen ott leszek, nagy örömmel teszek eleget, hiszen én is nagyon szeretek táncolni! Annyira szívemhez közel áll itt minden, A napom egyszerűen mesés volt! Köszönet érte!
Pamela, AIESEC önkéntes Brazíliából
Január 10-én vasárnap, újdonsült barátunkkal, Pamelával, egy kellemes kora délutáni programon vettünk részt Jászberényben. Először ebédelni mentünk egy közeli vendéglőbe, ahol angolul társalogtunk egymással. Hamarosan Sós Bence csoporttársam is csatlakozott hozzánk. Majd együtt mentünk el korcsolyázni a nemrég átadott Jégcsarnokba. Mentorunk, Nagy Ildikó lányaival és Rafael Józsi is együtt korcsolyázott velünk. Önkéntesünk gyorsan tanul, elmondása szerint, most volt másodjára korcsolya a lábán. Nem esett el egyszer sem!
Pamela beszélt arról, hogy Sao Paulóban született, és a családja még mindig ott lakik, de ő Florianapolis-szigeten tanul, hiszen mérnök szeretne lenni. Az eddigi programok nagyon tetszettek neki és reméli, hogy a következő hetekben sokat tud segíteni nekünk többek között abban, hogy az angol nyelvtudásunk és ismereteink gyarapodjon. Személy szerint jól éreztem magam, én sem vagyok egy nagy koris, de a jó társaságban hamar elszaladt az idő!
Vig Dávid Jászság 3.